Na, ez volt az, amit nem hagyhattunk ki. Egyrészt ennél közelebb márcsak akkor lehetett volna hozzánk a vizslatúra helyszíne, ha az Aranybulla köré szervezik, másrészt épp itt volt az ideje Nándit bevezetni a társasági életbe (és még az leeresztő műtárgy is vonzott ;D). A regisztrációs sátornál kullancskiszedővel és samponnal ajándékoztak meg minket, és ott voltak a vizslamentők is. Néhány perccel 10 óra után érkeztünk, így az első csapattal indulhattunk. Persze Carlos és Nándi hozták a formájukat, gyakorlatilag többet voltak a vízben, mint a szárazföldön, így egyfolytában mi voltunk az utolsók. Szépen elhaladtunk a tározó déli végén lévő műtárgy mellett, amikor észrevettük Ernő bácsit (szomszéd), aki vadul lógatta a botját, halacskára várva. Rövid csevej, futás tovább, elvégre már megint lemaradtunk. Már túl voltunk - érzésem szerint - a táv 2/3-án, amikor jött a hír, hogy vissza kell fordulnunk, mert - bár előzetesen leegyeztették a szervezők a vadásztársasággal, hogy ők csak kettőre jönnek vadászni - a türelmetlen német csapat már fél egykor lövöldözni akart. Puff neki, irány vissza. Mivel enyhén lemaradtunk, már nem tudtunk a saját csapatunkkal továbbmenni, így a mögöttünk haladó 2. számú csoporttal indultunk visszafelé. A csoport vezetőjével, Cs. Gáborral és Berek nevű kutyájával remekül megtaláltuk a hangot, rengeteget beszélgettünk, Carlos és Berek pedig nagyszerűen elvolt. Ismét láthattuk Ernő bácsit, aki épp akkor fogott ki egy pontyot! Nándi kutya a visszafelé úton engedelmességet tanult, mert egy megzavarta csöpp elméjét a nagy tömeg. A túra végén Carlos kimentett egy teniszlabdát a tározóból. Mer' ez a kutya egy hős!

A startnál:

A többiek már átkeltek a Rovákja-patakon:

Egy nagyon rövid pihenő:

Nándi megmutatta, hogy jó kutya is tud lenni, Carlos pedig akrobatikus elemekkel gazdagította a túrát:

Carlos békavadászat közben:

Nándi szájában mindig van valami:

Békavadászat - előtérben Berek:

Szerintem Carlos volt a legszebb kutya :)

Már itthon:

Köszönjük a mai napot a vizslatúra szervezőinek!