A nagy hideg miatt nyuszi bácsi átmenetileg beköltözött a kazánházba, és ma onnan vissza az eredeti helyére. Amíg én cipekedtem, takarítottam, pakolásztam, a három fiú a kertben nyargalászott. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy a nyúl kutyának hiszi magát, vagy legalábbis teljes értékű falkatagnak, de semmiképp zsákmányállatnak. Megy az ebek után, és még a labdázásba is beszállt. Mondjuk ezzel kissé megakasztotta a lendületet. Amikor eldobtam a labdát, szaladt a kutyák után, aztán meg vissza, amikor pedig már a labda a földön volt a lábam előtt, elkezdett körülöttem kis köröket futni - szóltam, hogy el fog szédülni. Nyilván ilyenkor senki nem mert megmozdulni, én azért, nehogy rálépjek véletlenül a nyúlra, a kutyák meg azért, mert azon döbbentek, hogy most akkor a nyúl elviszi a labdát? Az ötödik kör után általában abbahagyta a ügetést, és akkor játszhattunk tovább.

Itt például szakszerűen becserkészte a labdát:

Itt csak úgy üldögélt, szaglászott és azt kérdezte magában, hogy mi ez a fura szag?

Itt azt mondta: jaaaaj, beleléptem egy kutyagumiba, fujjjjj!

Itt felháborodva panaszkodott a dologról Carlosnak:

Itt pedig imádkozott, hogy soha ne fogyjon el a joghurtos cukorkája: