Miután a "Nagy kifogáskönyv"-ben semmiféle iránymutatás nem találtatott, elkerülhetetlen volt egy újabb túra D.Sz-szel. Kivételesen én késtem. Ezúton is elnézést kérek, bár tudom, hogy hiába teszem.
Azzal a felkiáltással kezdtük a túra szervezését, hogy most virágzanak a kosborok a Vértesben, mindenképpen fotóznunk kell néhányat. D.Sz. kinyomozta, hogy a legtöbb Csákvár közelében van, én pedig azt találtam, hogy Gánt körül van a legtöbb. Okos enged alapon Csákvárra mentünk. A rajtnál még 28 km-es távról volt szó, melyet érzésem szerint sikerült kb. 20 km-rel megrövidíteni, illetve, hogy D.Sz-t idézzem, tétlen lötyögéssé tenni. Állati jó volt! Minden növénynél megálltunk vagy 10 percre, az első komolyabb kosbornál pedig legalább 40 percet hasaltunk a fűben, majd minden továbbinál még negyed órát. Amíg mi a masinákkal, meg a növényekkel babráltunk, Ormi néni és Nándi az árnyékban várakoztak. Carlos most nem jött velünk, Nándinak viszont jót tett, hogy egy kicsit egyke volt. Szépen jött Ormi néni mellett, bár folyamatosan hátrafelé nézelődött, hogy jövök-e én is, a túra végén pedig illőn hentergett a helyi vendéglátóegység padlóján.
Várhatóan lesznek még képek a másik fotóstól is, ha olyan minőségűek, akkor teszek közzé belőlük :D
Nándi hátrafelé bámészkodik:
Árnyékban várakozás:
Ugyanez egy kosbor mögött:
Utolsó kommentek