Köszönjük az együttérző hozzászólásokat!

Carlos első egyedül töltött éjszakája - valószínűleg a kimerültség miatt - egész normálisra sikeredett, a második azonban nyugtalan járkálásba torkollott. Csak hajnaltájban tudott elaludni, persze a lábaimon keresztül fekve, amitől meg én nem tudtam aludni. Tegnap délben kimentünk az állatkórházba a papírokért, de nem az a doki volt, aki a helyszínelés során kijött, úgyhogy azokat nem kaptuk meg, viszont elmondta, hogy sajnos nagyon gyakoriak az ilyen esetek. Az állatkórház shopjában vettünk néhány új játékot Carlosnak, meg rengeteg műcsontot. Aztán késő délután ismét kimentünk a testvéremmel az állatkórházba - akkor rendelt a "mi" dokink. Megmutatta a röntgen felvételt ;( Megígérte, hogy mihamarabb megírja a jelentést, aztán keddig van időnk a feljelentést megtenni.

Közben, hogy Carlos kutyatársaságban legyen, kolléganőm Filkó nevű kutyájával sétáltunk tegnapelőtt - még a szüleim is eljöttek :) és mára is terveztünk egy közös futást. Természetesen az új társ kiválasztásán is agyalunk. Szerencsére - vagy sajnos, most nem is tudom melyik a helyes kifejezés az érzésre - elég sok lehetőség van a választásra - a menhelyről való befogadástól kezdve Mandula kutya egyik babájáig...