Carlos kedvenc körtefájára, ahonnan augusztus vége felé igen jókat lakmározik a termésből, most télidőben egy madáretetőt tettünk. Laci barkácsolta kivénhedt hordókból, azok a csodálatos fonatok pedig koprodukcióban készültek. Íme hát az etető, benne egy cinkével:

Szerintem a cinkék valójában nagyon agresszív madarak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tini nindzsa teknőcöktől lopott kendő, mellyel felismerhetetlenné teszik magukat, illetve van még a símaszkos változat is:

 Hát, ornitológus legyen a talpán, aki megkülönbözteti őket :D

Ezen a képen jól látszik, hogy éppen az ellenséges macskákat térképezik fel (mert annyira ostobák egyébként, hogy nem tudják, hogy ahol Carlos van, ott nincs macska). Van egy kép a nindzsás cinkéről is, ezen ő is kémlel:

Viselkedésüket tanulmányozása közben, rájöttünk, hogy igazából a macskáknak kellene félniük, ugyanis ezek a madarak suttyomban trenírozzák magukat.

A Chuch Norris-os testtartásból úgy sejtjük, hogy ez a példány az edző, aki a felüléseket és fekvőtámaszokat számlálja:

Ez a másik pedig csak egy csóri baka, aki éppen nyújtó gyakorlatokat végez az egyik lábával madáretetőben: