A hosszú hétvégén, amit nagyon praktikusan további három nappal meghosszabbítottam az évi rendes szabadságok terhére, jutott idő a kutyákra is. Például elvittük Nándit a Császár-vízhez, hogy szokja a nagyobb túrákat és a pórázon sétálást is egyaránt, meg összeöltöttem a kiskutya által cafatokra tépett paplanokból egy új kutyafekhelyet, melyet leginkább Carlos használ, de így legalább egyben marad...

A minitúrán Nándi rendkívül szórakoztató trükkökkel kápráztatott el bennünket. Ezekből néhányat mindjárt közszemlére is teszek. Nehézségi sorrendben, kezdve a legegyszerűbbel itt van a hirtelen irányváltás, avagy testcsel:

A hülyénnézés futás közben is nagyon könnyű:

Aztán itt van a klasszikus vizslatrükk a fülekkel. Előbb a fülkacsintás, majd a megunhatatlan füllebbentés:

Nándi tanul repülni is, legalábbis úgy tűnik, mintha a felszállást gyakorolná:

Ez pedig az úgynevezett kézenállás:

Carlos-szal botoztak...

...illetve még ástak is. Carlos a kanyarásásra oktatta kis tanítványát:

Nándi fejvesztve próbálta követni a nagykutyát:

Az ásás következtében meglehetősen szutykosak lettek mindketten. Itt Carlos próbálja magáról lerázni a mérhetetlen mennyiségű koszt:

Ilyen foltot pedig utoljára Gorbacsov fején láttunk:

Emmeg itt egy elefánt hátulról (figyelem, a szájából egy fűszál lóg ki hetykén - észvesztően vicces volt előről):