A legutóbbi bejegyzés óta eltelt három év alatt valaki(k) továbbra is szorgalmasan látogatták a blogot. Nekik most ez egy meglepetés lesz, a többieknek meg üzenem, hogy naugyehogy a remény hal meg utoljára!
Friss fénykép, a címe: féljünk együtt a vihartól! Valójában csak Carlos félt, Nándi - akinek talán a Nap lehet a fejében, hogy így világít a szeme - pusztán megszokásból keveredett közénk. Mivel itt a város szélén adásszünet van heves esőzések idején, a Macskafogót néztük dvd-n.
Kistestvérem küldött néhány tavalyi nyuszis képet. Ugyanez történik idén is. Szó, mi szó, nyuszika nem egy ijedős állat.
Van itt néhány kép a két ünnep közötti tunya semmittevésről és néhány az idei első sétáról.
Ez itt Carlos egy ronggyal, amit azért kapott, hogy kutyaszagozza össze. Valójában minden kutyaszagú, csak a rongy nem. Mindenesetre féltve őrzi, jobb, ha rá sem néz a rongyra senki. (A háttérben a falat és az ajtófélfát Nándi rágta le, illetve valahogy fúrt egy lyukat is a falba. Talán idén már nem lesz kidobott pénz rendbe tenni.)
Ezeket nem nagyon kell kommentálnom, az első Carlos, a második a pici.
A következő fotók már ideiek, elsején nagy fene köd volt és kellemes hideg:
Carlos játszásiból elrabolta a kesztyűmet, hosszas kergetőzés és némi rafinéria kellett a visszaszerzéséhez.
Ilyen szép volt a fenyősor:
Ebben a melegben persze teljesen haszontalan, de azért üzemel (Carlos). Minden óvatlan pillanatot kihasznál arra, hogy észrevétlenül felmásszon az ágyra és a párnámon fetrengjen.
Ha rászólok, méltatlankodik.
Amíg a kutyák aludtak, beleolvastam a naplójukba. Ezt írták a tegnapról:
Carlos
Ma is egész nap jó voltam. Sokat aludtam a nappaliban a csíkos kutyaágyon, amit a gazdi anyukájától kaptam. Szerencsére a kis hülye ezt még nem rágta szét, bár a sarkát már kikezdte. Mondjuk jobban szeretek a gazdi ágyában aludni, mint ezen. Voltunk sétálni is, a bányában, ahova mindig megyünk. Bemutattam a gazdinak az új trükköt: az ivás gödörátúszás közben. Gazdinak nagyon tetszett, megdicsért érte, de aztán visszavonta, amikor ráfröcsköltem a bundámról a vizet. Még kerestem néhány békát, gyíkot, aztán elindultunk hazafelé. Sietnem kellett, mert már nagyon éhes voltam, alig vártam, hogy a kis pisis abbahagyja a labdázást. Ma is lassan ettem, hogy tovább tartson a fogyókúrás adag. Vacsora után pedig a legjobb dolog aludni!
Nándi
Fú, de unalmas nap volt. Gazdi munkában, Carlos megint aludt egész nap. Nekem kellett kitalálni a szórakozást: meg kellett ugatnom a kertben a járókelőket, a postást és az útépítő munkásokat (ezt a szót 5 napja tanultam). Beszélgettem Samuval, a szomszéd kutyával, és Ernő bácsival is. Ástam egy kicsit a fenyő alatt, széthordtam a játékaimat a gyepen. Amikor a gazdi anyukája megelégelte a folytonos hangoskodásomat, beengedett, hogy kipihenjem magam a Carlos csíkos ágyán. Egy kicsit éhes is lettem, ezért leellenőriztem az ebédre készült tojásos nokedlit. Hagytam ám a gazdinak is! Voltunk sétálni, szerencsére a bányában, ahol egy csomót úsztam, meg ki kellett mosnom a kék kendőmet, mert a múltkor nagyon összekoszoltam, és a gazdi nem mosta ki, hanem büntetésből nekem kellett. Hazafelé többször is lepisiltem a Carlos fejét, de észre sem vette, vehehe. Otthon még játszottunk egy kicsit, de megint nagyon éhes lettem, ezért csak néhányszor hoztam vissza a labdát és inkább enni kértem. Hamar végeztem, minek annyit tökölni a kajálással. Ittam a kajára egy vödör vizet, ettől aztán új életre keltem és újfent ugatnom kellett. Nagyon szeretek ugatni, mert szép mély hangom van, és jól visszhangzik. Na megyek, megnézem, van-e valami harapnivaló.
Miután a "Nagy kifogáskönyv"-ben semmiféle iránymutatás nem találtatott, elkerülhetetlen volt egy újabb túra D.Sz-szel. Kivételesen én késtem. Ezúton is elnézést kérek, bár tudom, hogy hiába teszem.
Azzal a felkiáltással kezdtük a túra szervezését, hogy most virágzanak a kosborok a Vértesben, mindenképpen fotóznunk kell néhányat. D.Sz. kinyomozta, hogy a legtöbb Csákvár közelében van, én pedig azt találtam, hogy Gánt körül van a legtöbb. Okos enged alapon Csákvárra mentünk. A rajtnál még 28 km-es távról volt szó, melyet érzésem szerint sikerült kb. 20 km-rel megrövidíteni, illetve, hogy D.Sz-t idézzem, tétlen lötyögéssé tenni. Állati jó volt! Minden növénynél megálltunk vagy 10 percre, az első komolyabb kosbornál pedig legalább 40 percet hasaltunk a fűben, majd minden továbbinál még negyed órát. Amíg mi a masinákkal, meg a növényekkel babráltunk, Ormi néni és Nándi az árnyékban várakoztak. Carlos most nem jött velünk, Nándinak viszont jót tett, hogy egy kicsit egyke volt. Szépen jött Ormi néni mellett, bár folyamatosan hátrafelé nézelődött, hogy jövök-e én is, a túra végén pedig illőn hentergett a helyi vendéglátóegység padlóján.
Várhatóan lesznek még képek a másik fotóstól is, ha olyan minőségűek, akkor teszek közzé belőlük :D
Nándi hátrafelé bámészkodik:
Árnyékban várakozás:
Ugyanez egy kosbor mögött:
Szerencsére egyik kutyánál sem kellett a körömvágással bajlódni. A képen Nándi jobb hátsó mancsa látható. Ez a fehér folt volt a jele az alomban.
Tökéletes úr legújabb pihenőhelye a kutyaház alatt van (szerencsésebb, mint az autó alatt heverészés). Az előző bejegyzésben a hátsó futóműveket láthattátok, most itt van a képes fele. Szerintem nagyon kedves tőle, hogy engedi magát ilyen közelről is fényképezni.
Délelőtt kertmenet volt, még éppen időben, az eső előtt értünk haza. A kutyák viszonylag normálisan viselkedtek, alig ugráltak a borsó- és hagymanövendékeken, ellenben Nándi talált egy sünt. Egyetlen vakkantással - azzal a semmivel össze nem téveszthető hisztis, szoprán ugatással - jelezte, hogy van itt egy szúrós valami. Odasétáltam és Nándi büszkén mutatta zsákmányát, kapitális példány volt. Megdicsértem és kicsit távolabb leültettem az ebeket.
Aztán megvizsgáltam a sünit, szerencsére sehol nem sérült meg.
Mondtam anyunak, hogy szerintem haza kéne vinni, erre anyám rezignáltan csak annyit mondott, hogy "van annak családja is, szívem". Úgyhogy a sün maradt a soponyai hegyközség lakója, a családjával együtt.
Az eső előtt még volt idő labdázni egyet, természetesen a nyúllal együtt. Hát íme, ilyen, amikor tömörülés van a labdáért:
Tökéletes úr oda-vissza követi a kutyákat:
Aztán Nándival incselkedik:
De alighanem Carlost tekinti falkavezérnek, követi mindenhová:
Szó, mi szó, meglehetősen elhanyagoltam a blogot mostanában. Igaz, nem is nagyon lett volna miről írnom. Nem születtek kiskutyák - mondjuk ez talán nem akkora csoda, és nem is lettek segítők sem az ebekből, bár kétségtelen, hogy a háztartásban keletkezett maradék étel és a zoknik eltüntetésében óriási segítséget jelentenek, érdemük - és főleg Nándié - elvitathatatlan.
Szorgalmasan járunk a havi bűzmirigynyomásra, változatlanul nehezen viseljük mindketten - Nándi az inzultálás, én meg a szaga miatt. Az orvos véleménye: "a bűzmirigyek közepesen teltek, könnyen kinyomható tartalommal". Vettem féreghajtót is, az orvosi utasítás pedig: "három napig az ürüléket összeszedni és megsemmisíteni, három nap múlva a végbéltájékot szappanos vízzel lemosni az esetlegesen ürülő féregpeték miatt". Most azon gondolkozom, hogyan semmisítsem meg. Ez eddig nem volt feladat... Ötlet?
Doktor bácsi azt is mondta, hogy Nándi nem vékony, sajnos ebből azt a következtetést kellett levonnom, hogy akkor viszont Carlos kövér. Már tegnap is kevesebbet kapott vacsorára, a jutalomfalatot is minimálisra szorítottam, és azt még el is feleztem. Cserébe viszont sokat dögönyözöm. Mondjuk ennek még kb. két napig be is fog dőlni, aztán valamit újra ki kell eszelnem, hogy ne a kaján járjon az esze....
Sétálni is megyünk, általában ugyanaz történik, kiballagunk az aranybulláig, aztán futás a bányáig, ott Nándi 20-25 percet intenzív vízibalettel tölt el, közben Carlos fűszálról fűszálra ellenőrzi a terepet, esetleg belelefetyel Nándi fürdővizébe, illetve tegnap és ma egy gödörátúszás erejéig csatlakozott a kiskutyához. Néha találkozunk Leventével és kutyájával Ebefántjával (ormányos medve), de akkor sosincs nálam fényképezőgép. Hazaérve labdázás, szabadítsukkianyulatozás, jajvigyázzjönanyúlazás (erről megpróbálok holnap képeket készíteni), majd vacsora következik.
És akkor jöjjenek a mai képek (vagy elfelejtettem fényképezni, vagy a fényképezőgép romlott el, vagy a fény volt erős, de a mai 108 kép kétharmada teljesen használhatatlan, a többi pedig kritikán aluli, minőségi kifogással ezért a mai bejegyzés képeit ne tessék illetni). Nándit a szétrágott kendőjéről lehet felismerni, továbbá látható, hogy ma sem kímélte a bundáját, először bevizezte, összesározta, majd ismét a víz következett. Rémes, hogy nézett ki ma is...
A nagy hideg miatt nyuszi bácsi átmenetileg beköltözött a kazánházba, és ma onnan vissza az eredeti helyére. Amíg én cipekedtem, takarítottam, pakolásztam, a három fiú a kertben nyargalászott. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy a nyúl kutyának hiszi magát, vagy legalábbis teljes értékű falkatagnak, de semmiképp zsákmányállatnak. Megy az ebek után, és még a labdázásba is beszállt. Mondjuk ezzel kissé megakasztotta a lendületet. Amikor eldobtam a labdát, szaladt a kutyák után, aztán meg vissza, amikor pedig már a labda a földön volt a lábam előtt, elkezdett körülöttem kis köröket futni - szóltam, hogy el fog szédülni. Nyilván ilyenkor senki nem mert megmozdulni, én azért, nehogy rálépjek véletlenül a nyúlra, a kutyák meg azért, mert azon döbbentek, hogy most akkor a nyúl elviszi a labdát? Az ötödik kör után általában abbahagyta a ügetést, és akkor játszhattunk tovább.
Itt például szakszerűen becserkészte a labdát:
Itt csak úgy üldögélt, szaglászott és azt kérdezte magában, hogy mi ez a fura szag?
Itt azt mondta: jaaaaj, beleléptem egy kutyagumiba, fujjjjj!
Itt felháborodva panaszkodott a dologról Carlosnak:
Itt pedig imádkozott, hogy soha ne fogyjon el a joghurtos cukorkája:
A mai napsütés után olyan furcsának tűnik, hogy ezeket a képeket tegnap hóesésben készítettem... Nándinak még mindig kölyökfeje van, nagyon szúr a bajsza, a szemöldökétől pedig rendszeresen röhögőgörcsöt kapok.
Carlos még mindig puha és szép:
2011. január
2011. február
2011. március
2011. április
2011. május
2011. június
2011. július
2011. augusztus
2011. szeptember
2011. október
2011. november
2011. december
Csak ma, csak Neked!
Túráink Szilveszterrel (korábbi bejegyzésekben D.Sz. néven említettem), hát hogy is mondjam... kitörölhetetlen emlékekkel végződnek. Az első túránkon a Vértesben vaksötétben másztunk lefelé egy sziklás vízmosáson, és mivel csak nála volt fejlámpa, a mobilok fényénél araszolgattunk hisztérikus vihogások mellett - a "másik Ormit" azóta sem sikerült újabb kirándulásra rábeszélni (kb. 4 éve történt). Aztán majdnem az Írottkőre is eljutottunk, de ott győzött a józan ész és még idejében visszafordultunk (sötét+köd), voltunk éjszakai túrázni a Gaja mellett - ott például már az első 500 méteren belül eltévedtünk, és brutálisat estem egy elém tévedő cserje gyökerében, miközben variációkat dolgoztunk ki arra, hogyan menekülünk el a ránk támadó vaddisznók elől. Legutóbb a Burokvölgybe mentünk, de csak rövid túrára, ezért úsztuk meg végül 27 km-rel. Alig tévedtünk el, ezt a fekete körök oválisok igen jól jelzik.
De kit érdekel, gyönyörű helyen jártunk!
Névnapod alkalmából ezúton sok boldogságot kívánok, az új évre sok sikert, meg minden jót és szépet (nem, a kutyáimat nem)!
A blogolvasóknak és az univerzum többi lakójának is boldog új évet, a kutyákat bezártam a szobába, most már lehet petárdázni, jó szórakozást mindenkinek!
Tegnap volt. Nándi persze ismét felejthetetlenné tette. Repült! Láttam, sőt le is fényképeztem:
Majd megtalálta a Velencei-hegység egyetlen, ellenben fekete tócsáját. Fürdött egy kellemeset, elvégre 8 fok volt (a levegő és víz hőmérséklete összesen):
Aztán lerázta magáról a retket. Nem mertem 6 méternél közelebb menni a kutyához, de azért nagyjából látszik, hogy nézett ki...
Idén alig esett, de ma ismét eláztunk séta közben. Amúgy sem kedvencem a sötétben való botorkálást, de esővel, vagy ami még rosszabb - köddel együtt meg aztán egyenesen horror (főleg a mozgó-zizegő erdő; ezért nem kellett volna megnézni a blair witch c. filmet). Nem is volt hosszú séta, hazaérve még Nándi sem akart az udvaron labdázni, így aztán jutott idő a hétre tervezett állatorvosi mutatványra. Nem tudom, hogy Carlos honnan tudta, hogy hova megyünk, de bevágtatott a kutyaólba és úgy kellett kikönyörögni onnan, és az autóba is erőszakkal kellett betuszkolni. Nándi bezzeg azonnal ugrott befelé, majd indulást követően (kb. 7 perc múlva) telerókázta a hátsó ülést, meg amit csak lehetett. Ez egyébként a délelőtti tésztaevés eredménye volt. Mivel mostanában túl jó az étvágya, ami főleg délelőtt okoz kisebb-nagyobb károkat a család ebédjében, illetve a kutyában, úgy döntöttem, hogy próbaképpen visszaállunk a napi kétszeri étkezésre.
Kutyaorvosnál egyébként nem a fent részletesen körülírt róka miatt voltunk, hanem Carlos éves veszettség elleni oltásáért, illetve Nándi bűzmirigyének kitisztításáért. Igen, Nándi egy kicsit gusztustalanka, azt hiszem, bevezetem a Guszti becenevet. Aki tartott kutyát, az biztosan tudja, hogy ez a bizonyos mirigy nem véletlenül kapta a nevét, jócskán rászolgált a bűz jelzőre. Hát ez egy fujj. Most már bizton állíthatom, hogy nemcsak a más élőlény vérétől való iszonyodásom, hanem a bűzmirigy miatt sem lettem állatorvos. Pedig amúgy biztos jó móka lehet, legutóbb egy kisfiú azzal kérkedett, hogy megröntgenezték a gekkóját - ez igazi kihívás lehetett az állatorvosnak!
Az állatkórház shopjában anyu megvette Carlos karácsonyi ajándékát, melyet az eb már el is foglalt:
Reménykedünk, hogy Nándi ezt épségben meghagyja a nagykutyának...az eddigieket ugyanis mind leamortizálta. Persze a sajátját sosem, annyi esze azért van! Banditól posztumusz visszavonom a világ legrosszabb kutyája címet, és Nándinak adományozom.
A csomagokat a Futrinka egyesület vitte el Ózdra, ha lesz beszámoló tőlük, akkor természetesen bemásolom ide!
Közkívánatra újra Tökéletes Úr a téma. Nagyon bírja ezt az időjárást, szerintem kifejezetten élvezi a hideget. A meleget nagyon utálta, és a szelet sem kedveli.
A most látható képek az egyik napsütéses hétvégén készültek (két hete??), amikor téliesítettem a nyúllakosztályt. Nyuszika vígan ugrabugrált a kertben, néha sprintelt egyet, vagy a láthatatlan ellenségei elől testcselekkel menekült, esetleg falatozott a zöldből és közben fél szemmel a szökés lehetőségeit mérlegelte:
Eközben a kert közepén a kutyák:
Tökéletes Úr a maga eszével rájött, hogy épp senki sem figyeli, ezért meglógott, de még idejében, a telek sarkánál elkaptam. Igaz, hogy kerítésen kívül, de elkaptam. Megerősítettem azt a pontot, ahol megszökött, majd megkértem, hogy ne borzolja az idegeimet a rakoncátlankodásával.
A nyusziól téliesítésére ezt a kis dobozt alaposan feltöltöttem forgáccsal, fater kalapált rá egy küszöböt, hogy ne tornázza ki őfelsége az almot. Természetesen a tető is visszakerült. Mivel alig van a dobozon kívül alom, úgy gondolom, hogy szereti a fészkét a jószág, bár az idő nagy részét még mindig a tetején ücsörögve tölti, csendes szemlélődéssel.
Carlos is úgy gondolta, hogy figyelnie kell a nyúlra. Tökéletes úr másképp gondolta:
Kedves Futrinka-barátok!
Az ígért karácsonyi hangulattal jelentkezünk!
Hideg lett, nagyon hideg, az ember keze percek alatt szárazra fagy, a szabadban tartózkodás egyenlővé vált a megdermedt fülekkel és piros pozsgásra csípett arccal, de az élet ilyenkor sem áll meg: bajban lévő kutyák vannak, s ilyenkor kiemelten odafigyelünk arra, hogy időben segítsünk, hiszen akár napokon is múlhat egy-egy kutya élete. Sok új védencünk érkezett az elmúlt napokban, akik vágynak az odafigyelésre, szeretgetésre, érdemes őket megismernetek. Persze tárnoki kennelsorunk sem a Riviéra, ott sincs melegebb.
Hamarosan itt a Karácsony - hihetetlen, pedig még csak most kezdődött az év - s hamarosan felkerekedünk, hogy az ózdi rászoruló gyermekeknek összegyűjtött Mikulás-csomagokat átadhassuk. Ha valaki jönne december 4-én, kérjük jelezze az info@futrinkautca.hu e-mail címen, hiszen fuvarosokat is keresünk, hogy az autó nélküli segítőknek is legyen kivel betársulnia. Reméljük, sőt tudjuk, hogy az idei ajándékozás sem lesz kevésbé érzelemgazdag, mint a korábbiak voltak. Köszönjük, hogy veletek, a felajánlásaitokkal ismét megörvendeztethetünk sok-sok szegény sorban élő gyermeket.
http://futrinka-alap.blogspot.
KARÁCSONYI KÉZMŰVES VÁSÁR – a Futrinkás kutyákért
Nagyon sok gyönyörű kézzel készített tárgy érkezett tőletek, ezúton is köszönjük! Remek karácsonyi ajándékok, csodaszép kutyás és nem kutyás tárgyak!
Ha te sem tudod még, hogy mivel lepd meg szeretteidet, nézz szét nálunk!
http://kezmuvesvasar.blogspot.
Ugye, hogy mindenki szeme megakad egy-egy kedves tárgyon? Csak egy párat kiemelve, ami a fajtamentésnek különösen kedves:. Észrevetted a varrott tacskókat, akik a kanapé díszei lehetnek? Vagy a vizslás kispárnát? Esetleg a festett dog-képet? Vagy a sok gyönyörű fali díszt és gyöngyékszereket? Hétvégén újabb gyönyörű kincseket töltünk fel, érdemes többször visszanézni!
http://www.teszvesz.hu/
Kérünk minden Futrinka-barátot, hogy segítsen terjeszteni nekünk ez a hírt!
VIZSLÁS FALINAPTÁR
Vizslás falinaptárunk olyan nagy sikernek örvendett, hogy el is fogyott. Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki támogatta a vizsla fajtamentés védenceit!
Ami van még: HATÁRIDŐNAPLÓ!
Kérjük, hogy támogasd munkánkat azzal is, hogy továbbküldöd ismerőseidnek a felhívást, hátha ők is szeretnének egész évben egy ilyen vidám, de hasznos naplót használni.
Minden beérkezett támogatást teljes egészében a kutyáinkra fordítjuk!
http://www.futrinkautca.hu/
POTALA – TALÁLKOZÓ
A most szombaton rendezett találkozónkon nagyon sokan megjelentek, nem is vártunk ennyi Futrinkabarátot. A találkozó ötletét sokan támogatták, így lesz következő alkalom is, várhatóan januárban.
Viszont az érdeklődésre tekintettel egy nagyobb és szellősebb helyet fogunk választani J
Kb. két heti táp és konzervadomány érkezett, sok-sok pléd és még több támogatás! Nagyon szépen köszönjük azoknak is, akik kézműves vásárunkra hoztak tárgyakat, amik már meg is tekinthetők a fenti linkeken.
FRESNAPF
Szombaton került megrendezésre az idei utolsó gyűjtőgető nap. A Fressnapfban Betta és Benő kapta a főszerepet, a statiszták segítőink voltak. Jó hangulatban telt a nap, ~180kg száraztápot és konzervet gyűjtöttünk össze, illetve sor került még a konténer ürítésére is, abban pedig ~60kg adomány volt. Köszönjük szépen mindenkinek, aki gondolt Ránk! A hazajutás kicsit kalandosra sikerült, mert a fuvaros autójának a váltója megadta magát így mentőangyalhoz kellett folyamodnunk, hogy a kutyák hazakerüljenek. Köszönjük Majer Balázs, nélküled nehéz lett volna!
http://gallery.site.hu/d/
VIDÁM VIDEÓK
Azokról, akiknek már sikerült és mi gondoskodunk róluk! Már csak az álomgazdi hiányzik! Önkénteseink készítettek vidám és kedves videókat, nézzétek meg. Ha tetszik, terjesszétek!
Két új tacskónkról: https://www.youtube.com/user/
Sherry: https://www.youtube.com/user/
Két óriás dogunkról: https://www.youtube.com/user/
És az esélytelennek minősítettek (Arla közben gazdát talált): https://www.youtube.com/user/
INDRA – MINDEN JÓRA FORDUL!
Vannak olyan kutyáink, akiknek úgy tűnik: nem indul túlságosan zökkenőmentesen az új élete. Ilyen Indra, a német dog is, akit már többször kellett orvoshoz szállítanunk, mert mindig közbejött
valami egészségügyi probléma. Ráadásul Indráért nincs tolakodás sem, mert nem hall tökéletesen és a látása is elég gyenge, így nem elég vonzó örökbefogadási célpont. Róla szól a következő
blogbejegyzés.
http://nemetdogsos.blogspot.
Nézd meg videónkat Indráról!
https://www.youtube.com/user/
ITT A TÉL – a kidobott kutyák rémálma!
Naponta nagy mennyiségű levelet kapunk talált-kidobott kutyákról. És beteg kutyákról. És szenvedő kutyákról. A szívünk szakad meg minden esetnél, amikor NEM-et kell mondanunk. Nagyon szeretnénk segíteni, de anyagi forrásaink végesek és azokért kell elsősorban felelősséget vállalnunk, akik már a Futrinka szárnyai alatt kezdhetnek új életet. Annyira szeretnénk legalább egy-egy esetben igent mondani! Karácsony előtt kérni legalább olyan reménytelen, mint azoknak a kutyáknak a sorsa, akik jobb életre vágynak…
Mégis kérjük, hogy aki úgy gondolja, hogy szívesen segítene egy-egy ténylegesen reménytelen eseten, az kérje sárgacsekkünket azinfo@futrinkautca.hu címen vagy támogassa munkánkat ezen a bankszámlaszámon:
10404089-49575251-57561000 K&H – Futrinka Egyesület
Mindenképp ezzel a megjegyzéssel küldjétek ALAP SOS!
NEKTEK ÍRJUK - RÓLUNK!
Kövessétek figyelemmel, hogy mi történik a Futrinkásoknál:
Futrinka blog:
Magyar vizsla fajtamentés:
http://vizslanaplo.blogspot.
Német dog fajtamentés:
http://nemetdogsos.blogspot.
Tacskó fajtamentés:
http://tacskosos.blogspot.com/
Egyéb fajtatiszta és keverék kutyák:
http://futrinka-alap.blogspot.
Keressetek bennünket a facebook-on is!
KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK, AKI TÁMOGATJA MUNKÁNKAT!
Futrinka Egyesület
Utolsó kommentek