Carlos, Nándi, Pálcika

Új szelek fújnak a természetfotózásban! Íme az egykezes technikával készült képek:

Tudom... jól elvagyok :)

Ugyan anyámban ma egy világ omlott össze, de legalább végre megtudtuk, hogy a nyulunk fiú. Anyu ugyanis a nyuszi kecses mozdulataiból és törékenységéből (úgy igazából ezt még direkt úton szerencsére nem sikerült bizonyítani) arra következtetett, hogy csakis kislány lehet. Tóni bácsi azonban, aki az unokájával átjött nyuszizni, minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a nyúl márpedig bak. De ez csak később volt, mert először megkérdezte, hogy "Ott nem tud kimenni a nyúl?" - "Neeeem" feleltem, hiszen eddig még csak a kiskerten keresztül lépett meg a nyúl, most meg a diófa alatt álltunk, a telek sarkán; szóval mire az emm betű elhagyta a számat, addigra nyuszika már közterületen fogyasztotta a füvet. Kimentem, visszatessékeltem, visszamentem magam is az udvarra, és ezt még vagy háromszor megcsináltam. Nyuszika meg röhögött a bajsza alatt, biztosan jó mókának tartotta ezt a cirkuszt. Aztán jöttek a szokásos kérdések, hogy mennyi idős, mióta is van itt, mindig kint alszik... és egyszercsak jött a naéshogyhívják-kérdés is. Elmondtam, hogy fogalmam sincs, mert tulajdonképpen nem tudjuk, hogy fiú vagy lány, így aztán nevet sem adtunk. De most boldogan közölhetem, hogy a nyulat ezentúl Tökéletes úrnak fogjuk hívni.

Nyuszi úr nem örült annyira, hogy megvizsgáltuk, sőt kifejezetten tiltakozott. Először hisztérikusan rázta magát és kapálózott, majd visítozott, mint egy malac. Nem is gondoltam, hogy ekkora hangja lehet egy ilyen pinduri jószágnak! Aztán abbahagyta a vernyogást és tettleg bántalmazta a vizsgálókat az eddig oly puhának tűnő lábacskáiból kimeresztett óriási karmokkal.

Felhívnám a figyelmet a fogakra. Le sem tagadhatná, hogy rágcsáló, ha meg mégis megtenné, hát tennék fel képeket a kerti bútorról...

Csináltam ám rendes nyuszifotókat is:

A képen nem nagyon látszik, de nyuszika éppen vadul ássa fel a kertet. Utoljára szegény Bandi követett el ilyen aljasságot.

Nekem ezekről a képekről David Michael Hasselhoff amerikai színész, énekes és dalszövegíró jutott egyből eszembe, ahogy a baywatch introjában 1:01 és 1:09 között átsuhant a strandon, majd belevágódott a vízbe.

Várom a pillanatot, amikor Carlos a nyakörv csatjába beleugatja, hogy Pajti, várj meg a kiskertajtónál.

Annak örömére, hogy a reggeli léghőmérséklet 20 C fok alatt volt, gyorsan elszaladtunk túrázni egyet a Velencei-hegységbe. Félő volt, hogy elázunk, szerencsére megúsztuk, de ez biztos csak amiatt volt, hogy vittünk ernyőt. Ne tessék nevetni, az esőkabátok nincsenek itthon és különben is, sokkal több helyet foglalnak, mint egy ernyő összecsukva. A nap 11 óra körül sütött ki, teljes erőből. Nem viccelt, azonnal 30 C fokot csinált. A reggeli viharos erejű szél ettől azonnal elállt, csak néha lebbentette meg Carlos fülecskéit:

Így nézett ki. Lehet, hogy fényképen nem olyan vicces, élőben azonban rendkívül szórakoztató, ahogy a mozdulatlan kutya fülei vitorlaként önálló életet élnek.

Durván négy órát sikerült kint lennünk, ez az elmúlt két hónapot tekintve rekordnak számít, ki is merültünk mindannyian, főleg én.

Most csak hirtelen, gyorsan - hogy tudjátok, hogy minden rendben - teszek fel egy képet. Ilyet akár minden nap csinálhatnék, nincs az a pocsolya, amit Carlos kihagyna, ha meg ekkora vízről van szó...

Ebben a bányagödörben valahogy az ebihalak mellett kinőttek a rendes halak is, sőt az egyik a parton életét vesztette. Napok óta ott van, de Carlos csak tegnapelőtt és tegnap hentergett meg benne. Szerintem azért, mert eddig nem volt elég büdös. Most már az, és az eb is az lett, ezért mindkét nap tusolt a kutya, tojásos-mézes samponnal, úgyhogy egész különleges illata van hím létére :) Holnapra fültisztítást tervezünk, ezt urasága nagyon utálja, remélem nem kedveskedik olyan meglepetésekkel, mint korábban, amikor a fogát akartam megmosni :D

A nyúl is jól van, szépen meghízott, besötétedtek a fülei. Ma kapott nyúlkarámot, a benne töltött néhány óra alapján elmondhatom, hogy a nyúlnak meggyőződése, hogy a karámon kívüli fűszálak sokkal ízletesebbek, mint amik belül vannak.

...erős ferdítéssel! 

Sandman-t az amerikai folklórban álomhozóként emlegetik, erről persze most szó sincs és valójában a bejegyzés Pipacs és Molly gazdáinak szól, de ezt ők úgy is értik :)

Na, ha már így belejöttem, akkor azt még elmesélem, hogy a minap, egy pofátlan gyík beszólt Carlosnak. Aztán Carlos visszaugatott, mire a gyíknak tátva maradt a szája:

Carlos állja a gyíkot:

Aztán a gyík végre befogta a pofáját:

Zizi egy csodaszép vizslalány, itt lakik a környéken. Általában itt suhannak el a házunk előtt, ha sétálni indulnak. Legutóbb sietve ugyan, de utolértük őket, ekkor készültek a fényképek. Ziziről kiderült, hogy apportírozásban - szárazon és vizen - magasan veri a város összes kutyáját, szeret úszni és egy igazi vizslához méltóan tudja centrifugálni magát.

Közös nyargalászás:

Vigyázat, jön Zizi!

Zizi, az apportbajnok:

Itt motorcsónakként szaggat a vízben...

...hozza a botot...

...aztán jól megrázza magát:

Nagy szerencsénk van, egy hétköznapi, célnélküli bányamegkerülős séta alkalmával is csodás dolgokat láthatunk, főleg, ami a növényeket illeti. Ebből mutatok néhányat, van köztük védett hérics és törpemandula is. Lenne kökörcsin is, több tövet is találtunk, már nagyon vártuk, hogy kinyíljanak és úgy lehessen fényképezni őket, de egy barom állat jött, és leszedte mindet. Üzenem neki, hogy irgumburgum (persze igazából más szavakkal).

Merthogy laknak az út másik oldalán is nyulak, nem is kevés! Méretük óriási, olyannyira, hogy legutóbb őznek néztem egyet. Persze gyerek őznek, de akkor is :) Akkora vita kerekedett egyébként a dologból, hogy kénytelen voltam kisétálni a búzamezőre, hogy bizonyosságot nyerjek. Nem őz volt. Egy giganyúl. Alighanem ennek a példánynak a családjából:

Beláthatjuk, hogy ő mégiscsak kellemesebb látvány:

De lehet, hogy megváltoztatom a blog címét "Carlos és a nyúlra", vagy ha lesz már neve a nyúlnak, akkor úgy. Na, hát értitek.

Ezek most nyulas képek, nem frissek, de azért kell látnotok őket, hogy legyen összehasonlítási alapotok. Mert a nyúl hízik, gyarapodik, növekszik és nemcsak testben. Egyre bátrabb és eddig sem volt félős. A teraszon gyakorlatilag már mindent megrongált valamilyen mértékben, nem szégyellt szombaton belepisilni az ölembe, és egyfolytában be akar jönni a lakásba. Ha sikerül neki, akkor elrejtőzik az emeletre vezető lépcső alá... Azért még szeretjük, és próbálunk határt szabni vandalizmusának (esetleg legyen a neve Vanda?).

Carlos kutya is jól van, önmagához képest nagyon jó és szófogadó, és éhes! Mindig! Majd' minden nap fürdik a bányatóban, kimenti a víz közepén úszkáló fadarabokat és aztán beletörölközik a nadrágunkba.

És most a képek:

Mármint a nyúl. Carlosnak azt mondtuk, hogy kiskutya, ezért nem bántja. Persze a biztonság kedvéért nem hagyjuk őket egy légtérben felügyelet nélkül.

A nyúlról a következőket kell tudni: egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy ő zsákmányállat, szemtelenül átvágtat Carloson, és persze rajtunk is, ha úri kedve úgy tartja. Rendkívül kiváncsi természet. Simán lehet arra számítani, hogy az ajtón belépve nem menekülő hangokat hallasz, hanem egy feléd vágtató nyulat látsz, esetleg neked kell kitérned.

Az állatkereskedésben azzal áltattak minket, hogy szobatiszta lesz. Lehet, hogy ezegyszer nem vágtak át minket (de még nem kiabálom el).

Amit tudnunk kellene, de nem tudunk: hogy milyen nemű. Így aztán még neve sincs, de valószínűleg sprinterről, magasugróról, szabadulóművészről, végső elkeseredésünkben talán rajzfilmhősről fogjuk elnevezni.

És ahogy korábban megtudtuk a 'vizslat' szó pontos értelmét,és származását, most már tudjuk a 'nyúlfarknyi'-ét is :)

Fura dolgokat talál néha az ember a számítógépén, én például ezt a két képet. Az első szegény Bandi kutya, a második Carlos koma, aki a biztonság kedvéért mostanában elszalad a porszívó elöl.

 Ja igen... az nem látszik a képen, hogy a porszívó működött :)

Egy schnauzeres oldalon találtam ezeket a videókat! Van még extra is, meg minden egyéb.

1 2 3 4 5

...Mert szerintem nem túl gyakori, hogy egy kutya a fára felmásszon. Vagy lehet, hogy Carlos egy macska?? Esetleg mókus? Na jó, nem mondok mást, mert aztán meg nem győzöm kiengesztelni a kutyát :D

Carlos alaposan megküzdött a mai jutalmáért. Először a fenyő felső ágára raktuk, aztán a cseresznyefára, aztán elrejtettük a párnája alá. Jó orra van a kis gyagyásnak, megtalálta és le is szedte mindenhonnan :)

Végtére is ezért tartunk vizslát...

A jó kutya először is, leellenőrzi a gazdi kollégáit, hogy rendes emberek-e. Az igazán jó kutya később - csak azért, hogy borsot törjön a kollégák orra alá - ellopja a sárga kesztyűt (amit ugye akkor szemelt ki, amikor az ismerkedőset színlelt, valójában azonban terepszemlézett). Tényleg rendes volt, mert vissza is adta...

Itt azt mondta: "Gazdi, ne aggódj! Ha nem esel bele magadtól a vízbe, majd én belöklek!"

Ellenőrzi, hogy jól pörög-e a forgószárny :)

Gyönyörködik a hidraulika szépségeiben:

Műtárgyellenőrzés:

Na, hát öröm dolgozni ilyen segítséggel!

Egész pontosan a vasárnapi kirándulás képei lesznek ezek. Először is lesétáltunk Kisfaludon keresztül a Császár-vízhez, Carlos ott belevetette magát a habokba. Pancsolt, ahogy nyáron szokott. Nemsokkal később rájött, hogy az 5-6 fokos víz helyett a mérőhídon is átmehet a túloldalra a botért. Aranyos volt, mert néha a kerülő miatt elfelejtette, hogy miért is ment át.

Beugrik-csobban-centrifugál:

 Botos huligánkodás:

Aztán a réten vadászkutyásat játszott, szerintem egész jól alakított, nem üldözte a nyulakat (csak az elsőt) és megpróbált feljönni utánam a lesre, de ezúttal túl meredeknek bizonyult a létra.

A nagy futkosásban szerencsére hamar megszáradt az eb, egy pillanatig sem fázott, és rettenetesen elfáradt :)

Sajnos erről a nyulambulamról még nem tudtuk visszahívni az ebet, vitték a lábai, no meg az ösztönei szegényt. A további nyulakat, amiket a séta során láttunk, már csak jelezte, nem kergette. Ehhez persze feddés kellett, helyben.

Gazdi, az én fejemben olyan világosság van, hogy néha kiszűrődik például az orromon!

Carlos szerint unalmas a madártéma, írjak másról. Kértem, hogy akkor produkálja magát, ennyire futotta: