Igazából ez már a második alkalom volt, mert egyszer apu tévedésből Nándit is elvitte sétálni, amikor még nem volt meg minden szükséges oltás. Csak ugye akkor sem mi, sem a fényképezőgép nem volt ott. Most viszont...

Az első gondot rögtön a kapu okozta, mert eddig arra neveltük Nándit, hogy bizony ő azon nem léphet ki, még akkor sem, amikor az egész falka kapun kívül viháncol. Szerencsére itt van nekünk Carlos, aki viszont pontosan tudja, hogyan lehet fenyítés nélkül távozni, és ezt rögvest be is mutatta: leült, megvárta, amíg kimegyek a kapun és szólítom. Ezután jött Nándi nyakörvvel, pórázzal, akárcsak a nagyok. Eleinte húzott, később a lábak között kavirnyált, aztán cikkcakkban közlekedett, majd a Carlos mellett akart menni, nem sokkal később inkább mögötte, szóval szép kis cirkusz volt, de első pórázos gyakorlatnak megtette. A műsor Carlosra is hatással volt, azonnal elfelejtett rendesen közlekedni, több ízben a fenekére kellett suhintani közepesen lágyan. Mire a türelmem végleg elhagyott volna, kiértünk a szántóhoz, ott aztán mindenkit elengedtünk.

Már kb. félúton lehetett látni, hogy Nándi veszít a kezdeti lendületből, ez a séta végére odáig fajult, hogy kifejezetten szépen sétált. Most alszik és néha vernyog egyet. Egyébként ma elfelejtett megharapni.