Hát megérkeztek. Illetve elhoztuk őket: Bandit és Carlost, a két 10 hetes vizslakölyköt. Fenemód édesek, szeretnivalók és isteni kiskutya szaguk van. Félelmetes fogsorukkal nem kímélnek senkit és semmit. Így történt, hogy megkóstolták a gazdi fülét (korrekten mindkettőt), néhány virágot a teraszon, egy papucsot, egy rongyot, és szerencsére a kutyakaját is!

A hazaút egész sima volt, leszámítva, hogy Carlos egyáltalán nem akart nemhogy elaludni, de még lefeküdni sem! Bandi kutyán már az utazás előtt is egy hatalmas alvás előjelei mutatkoztak, és valóban: alig értünk ki Siófokról, már kergette is a nyulakat álmában, némi horkolás-közeli effekt kíséretében. Persze nagyon jó helye volt Kriszta-anya ölében :) Végül Crl is megnyugodott, fészkelődött még egy kicsit (kb. 20 percet), aztán mégiscsak elszunnyadt.

És az új helyük? Mondanom sem kell, nagyon tetszett nekik a hatalmas kert, a tuják, a farakás. Okosan körbejárták a házat, megnézték a kerítést, bepróbálkoztak a szomszéd kutyánál, aki azért annyira nem örült nekik és azonnal kisebb féltékenységi rohamot kapott. A felfedező körút ideje alatt elkészült a kennel, no meg eljött a vacsoraidő is. Eszméletlen étvággyal vetették rá magukat a tápra (a fülem a desszert volt), megették az adagot, még volt egy egészségügyi kör a kertben egy kis játékkal és Lady (a szomszéd kutya) további bosszantásával fűszerezve, majd jöttek az álommanók. Igen, bevallom, félve néztünk az éjszaka elé. Lelki füleimmel már hallottam a nyüszítést, vonyítást, vinnyogást minden elképzelhető hangnemben, de végül semmi baj nem volt. Egy nyikkanás nélkül szundikáltak párhuzamosan egymás mellett reggel hatig - természetesen többszöri ellenőrzés mellett: megnézte őket a mama kétszer, és Zoli gazdi megszámlálhatatlanszor.

A reggel vidám volt és nyugodt, mi sem jellemzi ezt jobban, mint az a tény, hogy 7-kor már újra aludtak :)