Jujj, de sok mindent kellene írnom, mert egy csomó mindent nem meséltem még el. A legfontosabb azonban az, hogy holnap varratszedés + oltás, tehát most két kutyával megyünk orvoshoz. Bandival valószínűleg komolyabb terápiás beszélgetést kell folytatnunk, hogy beimádkozzuk a rendelőbe. Legutóbb - a műtét utáni kontroll alkalmával - egészen addig nagyon bátor volt, amíg a rendelő előtti padon üldögéltünk, aztán amikor befordult a sarkon a doki, és köszöntötte a kutyát, Bandi bemászott a pad alá és nem méltóztatott onnan előjönni. Carlos most könnyebb eset lesz, gondolom megint elalszik a vizsgálóasztalon. Reméljük nem lop el semmit :)
A hét, sőt a múlt hét újdonsága a kutyaházajtó! Még a sérvműtét napján leszigeteltük a kutyaházat (2 cm polisztirol és osb + zsindely a tetőre), a héten pedig vásároltunk átlátszó műanyag szalagfüggönyszerű valamit, amit az ebedlik fél perc alatt megtanultak használni. Befele menet nagyon helyesen az egyik mancsukkal belökik a műanyagot, aztán mennek, kifelé viszont fejjel rohannak - biztos jobban sietnek :) Szóval a kutyaházban trópusi hőség honol; néha átfut az agyamon, hogy talán kimegyek hozzájuk aludni.
Aztán még mi is történt? Ja igen, a nyúl eset! A már említett futkározós helyen (az aranybulla mögött) voltunk, két gazdi két kutya arányban. Sétálgattunk, élveztük a napsütést, meg a friss levegőt, a vizslababák még a sok új illatot is és hogy végre nem szólunk nekik, hogy most ezt ne csinálják, meg azt ne csinálják, meg ilyesmik, amikor az idilli nyugalom kellős közepén egy nyúl előugrott valahonnan és keresztülvágtatott a szántón, a mi két kutyánk a megdöbbenés legkisebb jelét sem mutatva tétovázás nélkül a nyuszi nyomába eredt, és becsületesen megkergette. Ezúton üzenjük a nagyfülű nyúlnak, hogy még fél év és el is kapjuk, nem csak kergetjük!
Egyébként egyre többet sétálunk póráz nélkül. Bandi olyan aranyos, mert amikor sima esti séták alkalmával levesszük a pórázt róla, négylábon ugrál, és közben imádnivalóan lobognak a fülei. Szerintem nagyon vicces. És nem mer lemenni a járdáról - igen okosan! Carlos pedig mindig elszalad, legtöbbször talál olyan helyet, ahova nem kéne bemennie, de neki ott nagyon jó, és általában nem is akar kijönni onnan. Ja, és van egy kutyabarátunk is, egy 8 hónapos golden retriever (-szerű) kutyus, aki szintén fiú, és kb. egyidőben járunk sétálni, úgyhogy néha összefutunk, és akkor lehet bandázni...
Utolsó kommentek