Hmm. Csak szaglásztak. Már kezdtem azt hinni, hogy mosogatnak, vagy ilyesmi.
Számtalan kalandról tetszettek lemaradni a hibánkból. Például a szökésekről - eddig kettő volt. Az első alkalommal a szembeszomszéd, úgynevezett Ernő bácsi hívta fel Zolit telefonon, hogy látta a kutyákat az utcán szaladgálni, és azt is látta, hogy nem vagyunk otthon, ezért véres hurkával becsalogatta az ebeket a disznóóljába, és most ott vannak, majd menjünk értük.
Vera hozzászólása: Jézus! Vannak disznók is az ólban?
Tibi hozzászólása: Hát véres hurkával engem is be tudtak volna csábítani egy disznóólba.
Zoli hazament, átment a kutyákért, megnyugtatott, hogy nincsenek semmilyen malacok az ólban, majd megjavította a kerítést.
Kutyák másnap epekedve kémlelték Ernő bácsi portáját: lesz-e ma is véres hurka??? Aznap nem volt. Ellenben másnap újabb rést ütöttek a pajzson! Ernő bácsi ismét telefonált, hogy van nála két vizsla - a disznóólban - majd menjünk értük. Mentem. Délután elképesztő kerítés-megerősítő projektbe kezdtünk, gyakorlatilag megkettőztük a védelmi vonalainkat. Áthatolhatatlannak gondoljuk, s úgy tűnik a kutyák is....
Aztán dec. 31-én ismét csörgött a telefon. Megint Ernő bácsi volt. Gondoltuk, csak nem azért hív, mert nála vannak a kutyák, hiszen velünk volt mindkettő. Pedig Ernő bácsi azért telefonált. Pontosabban azért, mert az egyik ismerőse az utca végén befogott egy - de csak egy - fiatal vizsla fiút, és biztos a mienk, ám a másikat nem is látták, mindenesetre menjünk el azért az egy kutyáért, aztán a másik majdcsak előkerül. Zoli hosszasan bizonygatta, hogy nem a mi ebünk, mert mindkettő velünk van - Ernő bácsi nehezen hitte el :) Nagyon kedves volt az úr, aki megtalálta a nem-a-mi-vizslánkat, mert az autó szélvédőjén hagyott egy papírt a telefonszámával. Fel is hívtuk, megköszöntük a kedvességét. Persze közben kiderült, hogy ki a vizsla gazdája, s a jószág haza is került. Mindenesetre figyelemreméltó, hogy ha találnak egy vizslát az Öreghegyen, minket értesítenek először :)
Utolsó kommentek