A nosztalgiázós bejegyzéshez tartozik néhány nagyon fontos gondolat: az első például rögtön az, hogy természetesen nem töröltem ki a levelet. Ugyanis ez alapján az egy kép alapján döntöttük el, hogy onnan és csakis onnan lesz vizslánk, ahol ezt a képet készítették. Persze elolvastunk ezernégyszáz irodalmat a kutyaválasztás hogyanjáról, s mikéntjéről, pontos adatokat találtunk arra nézve, hogy hány tenyésztő hány kutyáját kell megnéznünk és milyen kérdéseket kell feltennünk, hogy biztosan jól válasszunk. És bár a képen látható kacéran a fotóapparátba pillantó kutya nem is nálunk lakik (Jocó+Bori: tudjátok, hogy ki van a képen?), de mégis: annyira szeretetreméltó kis jószágok henteregnek-rohangálnak a háttérben! És ordít róluk az egészség! Szóval meg sem néztünk más almokat, hanem csak azt az egyet. Onnan viszont rögtön két (illetve 14) ördögöt hoztunk :) Összegezve: a levél marad örökre a bejövő levelek között. Még a levél útját kéne kideríteni. Biztos izgalmas lenne :) Én a tesómtól kaptam, de hogy hozzá hogyan jutott el Kasuéktól, azt nem tudjuk biztosan...

Na igen, a szökés. Az egész azzal kezdődött, hogy Zoli kiszúrta a kapuból, hogy a kerítés mellett van egy idegen valami (kedves szomszédok, tessék most ellátogatni mondjuk egy horoszkópos honlapra, biztos érdekesebb, mint ami most jön). Szerintem az a valami, az az a valami volt, amit a múltkor szereztek valahonnan. Igen, a kertünk telis tele van valahonnan odakerült valamikkel (illetve néhány fél pár cipőt felismertünk, hogy azok valóban cipők; férfi-női vegyesen) Bementünk a házba, átöltöztünk (szerencsére) és elkezdük összeszedni a kutyaházból és a kutyatálból kirángatott plédeket, szőnyegeket + a "valamit" kellő távolságból először megszemlélni, majd beazonosítani. Az ismeretlen tárgyhoz közeledve Zoltánban a felismerés enyhe káromkodáshullámot indított el, a mondanivaló lényege tömören: nini, megint egy félpár cipő! Honnan került ide? Lágyan derengett, hogy múltkori cipőinváziónál felfedeztünk bizonyos helyeket, ahol a kutyák a szomszédba átjártak. Először csak felületesen ránéztünk a kerítésre, hogy hol van "letaposva" a teteje, de semmi ilyet nem láttunk. Aztán arra gondoltunk, hogy biztosan alulról támadtak, de hatalmas méretű lyukakat sem találtunk (kisebb gödröket azonban nagyobb mennyiségben) És akkor megláttuk A HELYET.

Kell-e mondanom, hogy a kerítésen egy akkora lyuk volt, hogy egy elefánt is átfért volna rajta??? Bandus oly kecsesen ugrált át a likon, mint egy gazella. Carlos ugrása inkább azokra az oroszlánokra emlékeztetett, akik a cirkuszban a tüzes karikán ugranak át halált megvető bátorsággal.

Szerencsénkre nem az utcafrontra néző oldalon bontottak az ebek, hanem a hátsó szomszédéknál; ők viszon még nem laknak itt. Most még csak egy régi bungi áll a telken, onnan lehetnek a lábbelik. Röpke másfél óra alatt a korábbi megerősítő hadműveletből megmaradt kerítésanyagot a teljes szakaszra kiterjesztettük, remélhetőleg nem ezen fog edzeni a Carlos és Bandi épület és kerítésbontó szolgáltató bt. A kérdés azonban nyitott maradt: csípőfogó nélkül, hogyan tudták ilyen profin szétnyírni a körítést?