Amikor reggel kinéztem az ablakon, arra gondoltam, hogy ma igazi kiránduló idő lesz: semmi kánikula, semmi vakító napsütés, semmi zivatar, csak kellemes hőmérséklet és rohanva tovakúszó felhők az égen. Térkép kinyit, szem becsuk, mutatóujj lassan köröz, majd lecsap! Mai cél a pákozdi egykori fluoritbánya. Igen, elég izgalmasnak hangzik, így másodszorra is, egyszer talán eljutunk odáig. Ma biztosan nem, mert közben olyan idő lett, hogy vissza kellett fordulnunk. Egyszercsak kisütött a nap, hirtelen 28 fok lett és a napokig ázott földből elindult a pára felfelé, egyenesen bele az arcunkba. Izzadtunk és fulladoztunk és ezek így együtt nagyon nem voltak jók. Persze ez a többesszám főleg rám vonatkozik, a két eb marha jól érezte magát, végnélküli szimatolás volt a búzamezőn, aztán a murvabányánál néhány kar- és lábtempó, visszafelé pedig egymás alapos összesározása történt. Utóbbi olyan jól sikerült, hogy itthon bizony a zuhany alá kellett állni, így most van két elfáradt, de illatos és pihe-puha szőrű vizslánk.

És a képek:

közös szimatolás:

"úszás":

akinek hosszú a bal keze, ilyen fotókat tud csinálni a rajta ugráló kutyákról:

És most a második fürdés utáni képek. Először  Bandi, majd Carlos és a fürdőszoba:

Így kell száradni a teraszon: