Bandi tegnap gulyáslevest vacsorázott, bár nem kínálta senki...
Szerintem vizsla-szemmel nincs is izgalmasabb, érdekfeszítőbb dolog a kajásdobozoknál. Mert ugye kiszűrődik belőle némi illatfelhő, ami megcsiklandozza az érzékeny kutyanózit, ugyanakkor elérhetetlen, hiszen vagy a hűtőben van (azt MÉG nem tudják kinyitni), vagy pedig kutyanézőpontból viszonylag magas helyen, pl.: a konyhapulton, plusz meg kell küzdeni a doboznyitás nehézségeivel. Ja, hogy ez nem akadály egy vizslának?? Valóban nem. Ezt csak mi, (még mindig nagyon) naiv gazdik hittük eddig. Mert Bandin ezek a körülmények nem foghatnak ki!!! Bandi nem teketóriázik. Bandi elveszi azt, ami neki kell. Bandi bátor, nem fél megkísérteni a gazdi haragját, az elnadrágolás fájdalmát. Bandi egy feneketlen bendőjű ördögvizsla. Bandi lenne maga James Bond, ha nem négy lába lenne! (mert ugye ellenállhatatlan is)
És hogy hogyan történt a tegnapi eset? Békés tévénézés közben egyszercsak Bandi felkapta a fejét (őszintén szólva már azt is csodáltam, hogy nem kiáltotta azt, hogy Heuréka), majd heves farokcsóválással kiszaladt a konyhába. Már éreztem, hogy ebből baj lesz, közvetlenül a nyomában is voltam, de mire kiértem, addigra az eb lerántotta a kajásdobozt (villámgyors, ha nem mondtam volna), ami hatalmas csatanással landolt a padlón. A földreéréssel egyidejűleg a doboz megvált a tetejétől, a gulyásleves pedig megadóan elterült a kövezeten. Csikorgó fékekkel, lefetyelésre készen Carlos is megérkezett. A helyzet gyakorlatilag menthetetlen volt, már csak annyit tudtam mondani, hogy egészségetekre kutyák!
Utolsó kommentek