Bizonyosságként, hogy még élünk és a kutyáink is, íme néhány fotó az elmúlt napok terméséből szemezgetve, különös tekintettel a különböző tárgyakra, melyeket a kutyaszájakból valamilyen trükk alkalmazásával kiszedtünk, visszanyertünk, megmentettünk - kivételt képeznek ez alól az alábbiak: papucs, fekete zokni, csigás zokni. Ezek sajnos hősi halált haltak, feláldozva magukat a vizslaszórakoztatás oltárán...

Nini, itt egy papucs - láthatóan alkalmatlan emberi viseletre:

Vannak itt még zoknik is, sajnos a civakodás közben egy hangos recsenés mellett végleg megadták magukat a sorsnak. Érdekes, hogy nem párosával fogynak a zoknik. Amúgy meg majdnem elhittem Bandinak, hogy sajnálja a történteket... van valami színészi hajlama az ebnek. Ilyen pofát nem lehet csak úgy vágni :)

De zokninál nagyobb textildarabokat is hurcolásznak a fiúk. Meggyőződésem, hogy segíteni akarnak. Ők kiviszik a plédet, nekem csak ki kell ráznom és visszahoznom. Rendesek, nem?!

Aztán persze hamar rájöttem, hogy tulajdonképpen napozni indultak, csak én mindig megzavarom őket az okvetetlenkedésemmel. És hogy honnan jöttem rá? Saját szememmel láttam, hogy szépen kiterítették a plédet, Bandi foglalta a helyet, közben Carlos elrabolta az újságomat, hogy tudjanak olvasni:

Van itt még szokásos műanyagpalackos kép is, de ez nem meglepő, gyerekkorukban is imádtak ezzel csörömpölni:

És egy csodálatos csendélet a póráz maradékával:

Bátorkodom megígérni, hogy még idén lesznek Dorkás képek és történetek, hiszen van mit mesélni. Ha minden igaz, távollétemben Zoltán tesz néhány blogbejegyzést, fogadjátok szeretettel :)