Még mielőtt plágiummal vádolnátok, igen, ez a cím a hasonlóan hangzó filmcím miatt jutott eszembe.
De vajon honnan ered ez a gyengécske szóvicc?
Történt, hogy Anikótól vizsláink kora tavasszal kaptak egy párnát és egy paplant, melyek korábban Darwin-kutyus jólétét szolgálták. Valószínűleg Vera ezt a tényt már megemlítette. A párna nem húzta sokáig, de a paplan gyakorlatilag óriási kedvencnek tűnt. Ezen aludtak a kandalló mellett, ezt tették jobbra-balra a kényelem kedvéért.
Aztán nem túl régen a paplant is utolérte a sors. Eddig tisztázatlan körülmények közepette kikerült a lakásból szerencsétlen pára, majd alig telt el egy-két nap és máris darabokra szaggatva terítette be a kertet a paplanba gyömöszölt anyag.
Ezt az anyagot, nevezzük pihének; a paplan széttépésének másnapján összeszedtük és méltó helyére, a hulladéktároló edénybe raktuk, csakúgy, ahogy korábban a párna belsejével tettük.
(Meg kell jegyeznem, hogy kísérteties a hasonlóság a szóban forgó párna és a paplan megsemmisülése között.)
Cselekedetünk alaposságától függetlenül, sajnos a mai napig található a kertben egy-két foszlány, pláne nagyobb szél esetén. Ma erős szél fújt mifelénk és egyébként sem túl barátságos az idő, ezért kerülhetett elő egy jó adag a pihéből, valamint ezért gondoltam azt, hogy DVD-t nézzünk. A ma délutáni választás a címben jelzett, Nem vénnek való vidék-re esett.
Vera sokáig tanította a kutyáknak, hogy hogyan is kell jó vizsla (ez ugye eleve egy oximoron) módra TV-t nézni. Azt hiszem, ennél jobban nem is sikerülhetett volna az oktatás, hiszen a fotelfoglalók az alábbiak szerint pihentek, egészen a film végéig.
Szó se róla, én is láttam már lebilincselőbb forgatókönyvet megfilmesítve…
Utolsó kommentek