Estefelé hazaérvén gyanús volt, hogy az ebek nem döntik szét a kerítést örömükben és nem csaholnak eszüket vesztve, ahogy azt minden érkezésünkkor teszik.
Beléptem a kapun és azt látom, hogy Carlos azért oda jön, hogy üdvözöljön, de azonnal rohan is vissza lépcső alá, ahonnan Bandi rontott elő, eléggé zilált külsővel. A szájából ömlött a nyál és habzott az egész pofája, miközben csámcsogva cuppogott és szemmel láthatóan iszonyatosan feldúlt lelki állapotban volt. Carlos ennyire nem volt készen, de rajta is látszott az izgalom és ő is cuppogott és rázta a fejét.
Bennem meghűlt a vér. Arra gondoltam, hogy ez bizony mérgezés.
Felvágtattam a lakásba a lépcsőn egy zseblámpáért, mert a lépcső alá nem világít be a kinti lámpa, így csak időveszteség lett volna, ha odamegyek bámészkodni. Visszatérve megláttam minden okozóját: egy bazi nagy béka. Még élt!
Bandi néha rávágott egyet a bal mancsával, a breki arrébb gurult, ekkor a szájába vette, majd szinte azonnal kiköpte. Ez ment kb. egy percig, mire összeállt a kép. Néha Bandi dühödten kiszaladt a lépcső alól, hogy Carlos is próbálkozzon, de érdekes módon Carlos csak Bandi száját nyalogatta, a varangyhoz nem volt gusztusa. Mondjuk Carlos is mutatott tüneteket, de jóval csekélyebb mértékben, mint tesója.
A habzás (mint utólag megtudtam a helyi állatkórház ügyeletesétől, valamint a fórumon) a béka testét borító, nyálkahártya irritáló anyag miatt van, a nyáladzás és habzás az inger megszűnése után elmúlik. Ez a békák fegyvere a ragadozók ellen. Hatékony.
Emlékeztem, hogy a kertben, a lépcső mellett Vera ültetgetett néhány növényt és egy hosszú nyelű, világoskék homokozó lapáttal temette vissza a virágföldet a gyökerek közelébe, amit természetesen a kutyáink már réges-régen elhurcoltak magukkal. No, a lapát segítségével (mégiscsak panelban nőttem fel) kitessékeltem a békát nyílt terepre, az ebeket távol tartottam hatalmi szóval és szó szerint lapátra tettem a kétéltűt.
Még megfigyelés alatt tartottam őket egy jó darabig, de a béka távozását követően Carlosnál szinte azonnal, míg Bandinál kb. 5-10 perc múlva nyoma sem volt a fenti reakcióknak. Ittak fejenként, vagy egy-egy liter vizet, követeltek maguknak egy kekszet, aztán kész, mentek aludni.
Aztán nyomozni kezdtem.
Kiderült, hogy a hívatlan látogatónk egy barna ásóbéka (Pelobates fuscus), aki Magyarországon védett, státusza: sebezhető, eszmei értéke 2000 magyar forint. Egy példányt sikerült megmentenem tegnap este.
Utolsó kommentek