Múlt hét végén különös pacák jelentek meg a konyha kövén. Először arra gondoltam, hogy talán egy kis málnaszörp, vagy paradicsomlé, aztán rájöttem, hogy ez nem játék! Ez valódi vér! A paca pedig nem is paca, hanem egyenesen vértócsa! Na jó, csak vértócsácska és abból is a kisebbik fajta, de akkor is vér! Ráadásul az egyik kutyám vére! Nyolc láb tüzetes átvizsgálása során megállapítást nyert, hogy Carlos bal egyesén az egyik párnácska vérzik egy nem túl nagy és szerencsére nem túl mély sebből. Gyors telefonos konzultáció Kasu kutyaanyu gazdáival - náluk is történt már hasonló eset - aztán lábmosás, sebfertőtlenítés, kötözés. Carlos egy hős! Mukk nélkül tűrte az egész beavatkozást. Az eredmény (bár a mosoly nem őszinte):

Bár nem kórházas sztori, azért azt elmesélem, hogy Carlos ugyanezen a héten - még egészséges lábbal - meglógott a kertből, valószínűleg a farakáson keresztül. A szomszédok telefonáltak, hogy "itt áll valamelyik kutya az udvarban"....

Ezenkívül tegnap éjjel arra ébredtem, hogy egészen furcsa hangokat hallok. Azt még álmomban is felismertem, hogy a hangnak köze van egy kutyához (jól be tudtam lőni, hogy kb. Bandiról lehet szó). Mivel a hang nagyon közelről jött, felkapcsoltam az olvasólámpát, és azt kellett látnom, hogy az ágy mellett Bandika jóízűen ropogtat egy almát! Fél kettőkor hajnalban! Megkértem, hogy az egészséges életmód jegyében az éjszaka hátralévő részét próbálja alvással tölteni, és ha módjában áll, minket is hagyjon aludni...