Carlost a mai séta alkalmával verbálisan megfenyítettem, természetesen okkal. Azóta nem tárgyalunk. Nem fogadja el a kekszet tőlem, bár folyik a nyála, de elfordítja a fejét. Kértem tőle békülős mancsot, azt sem ad. Amúgy meg itt alszik a konyhaajtóban, ahelyett, hogy valóban elvonulna duzzogni. Szóval nem egészen értem, majd megírom a mosolyszünet kimenetelét...

Bandi örök vidámságát és jókedvét nem szegte az egyébként neki is szóló lelki fröccs - tudniillik több ízben nem hallották meg, hogy hívom őket, ebből én arra következtettem, hogy biztos rossz a fülük, esetleg talán süketek is. Ezért utánuk mentem, jól leszidtam őket és büntetésből pórázon sétáltunk tovább kb. 15 percig. Aztán, hogy enyhüljön a szigor, labdáztunk, akkor még aktívan részt vett a játékban Carlos is, de amikor hazaértünk, akkor már nem... Ilyet még sosem csinált :( Azért figyelem az ebet, mert lehet, hogy valami betegség az oka ennek az általam sértődésnek értett viselkedésnek...