Na, ideért a hó...már napok óta esett, de ma meg is maradt. A hóval együtt szánkózó gyerekek is ellepték a kedvenc sétahelyünket, az aranybullát. Sokáig morfondíroztam, hogy merre kellene sétálnunk, végülis úgy döntöttem, hogy pont annyit változtatok a megszokott útvonalon, hogy ne keveredjünk komolyabb összetűzésbe ovisokkal és egyéb kutyaidegen kétlábúakkal - tudniillik gyermekeiket féltő szülőkkel, kik hógolyóval ostrom alá vennék "ártatlan" ebeimet... A terv sikerült, elég nagy ívben elkerültük a dombot, és a szűz hóban mindenféle kutyanyomokat hagytunk.

Bandi ismét előállt a fárafelnéző-gazdiszivató trükkel, íme így néz ez ki:

Jól látható, hogy a kutya elnéz messze a fejem felett, pont úgy, mintha tényleg lenne ott valami, és képes jókutyaságot színlelni csak azért, hogy komolyan vegyem - ma nem jött be neki, csakazértse néztem fel a fára :D

A fényképezést szorgalmasan folytatom, eddig úgy néz ki, hogy hosszútávon egyedül Carlos pózolásaira számíthatok - ő viszont profi ebben :)

Bandinak különös érzéke van ahhoz, hogy mikor kell hátat fordítania, nehogy tudjak róla egy rendes képet készíteni, így aztán rengeteg fényképem van a fenekéről, de most nem azt mutatnám meg, hanem egy strucc-félét, csak ez nem homok: