A borzasztó hideg időjárás ellenére szokatlanul virgoncak a kutyák, főleg Bandi, mint ahogyan azt a címben már jeleztem. Szóval, az történt, hogy elindultunk sétálni, mentünk, mentünk, mendegéltünk és valahogy az a furcsa balsejtelem gyötört, hogy elhagytam az egyik kutyát. Persze nem ok nélkül éreztem ilyeneket, hiszen valóban csak egy kutya tartózkodott a közelemben, de míg én azt gondoltam, hogy a másik (és valljuk be, a másik alatt én Carlost véltem sejteni) az erdőben vadak után kutatva, esetleg titokzatos, emberi szemmel nem észlelhető lényeket bámulva a fákon (cserjéken, bokrokon, stb.) szórakoztatja magát, addig a két szemfényvesztő teljesen mást csinált. Tőle oly szokatlan módon Carlos jött mellettem. Bandi meg visszafordult és hazament. Elképesztő. Valami átkapcsolódhatott a kutyában, mert ma - szerencsére már hazafelé tartottunk a munkából - kaptunk egy hívást, hogy az egyik kutya az utcán szaladgál. HÁT PERSZE, HOGY BANDI VOLT! Miért nem jó neki ott, ahol van? Rosszasága előtt tisztelegve íme néhány fotó őfelségéről:

Most őszintén...tudnátok rá haragudni? :D