Az unalmas percek számait csökkentendő, elvittük magunkkal Carlost horgászni. Sátorban aludtunk, ami szerintem nagyon tetszett az ebnek, és már másodjára megértette, hogy sajnos nem fér el a matracon, hanem a kutyaágyon kell feküdnie. A hős kutya az éjszakai horgászatot fél háromig bírta... jaaa, nem, az én voltam. Carlos sokkal tovább bírta, csak akkor jött lefeküdni, amikor mindenki nyugovóra tért. A tábortűzben sem süttette meg magát, viszont nagy szorgalommal ízlelgette a bojlikat - de nem lopkodott, csak felszólításra tette. Szegénynek nagyon sok dolga volt, mert a kóstolgatás után le kellett ellenőriznie a zsákmányt is, végig fáradthatatlanul dolgozott :)
A kempingezés után meglátogattuk Mandula kutyát és a vizslababákat is. Mandula egész jól fogadta a kutyalátogatót, Carlos pedig cirkuszi paripaként körbeugrálta és játszani hívta, de sajnos egy szoptatós ebanyuka nem éppen alkalmas partner erre. Aztán Carlos kimerítette a magánlaksértés fogalmát, amikor bement Mandula házába, ebből persze lett egy kis balhé, teljesen jogosan. Kölyök korában ezért már az anyukájától is kikapott egyszer. A vizsukölykök isteni gombócok, különböző trükköket tudnak, például hanyattfekve enni és közben a négy lábukat négy különböző irányban mozgatni. Egyiknek-másiknak már a szeme is kinyílt és néha nagyokat csaholnak, de többnyire csak anyahívogató éhes nyöszörgés, vagy jóllakott mormogás hallatszik.
Utolsó kommentek