Szóval Carlos nem evett. Legalábbis nem rendesen. A vasárnapi ebédhez odaült - kapott is a pogácsából a kis szemtelen - de a saját táljából a saját kajáját nem fogadta el. Kedvetlenül beleszimatolt, aztán ott is hagyta. Gondoltam mindenfélére, hiszen szegény kutyának Bandi halála rengeteg változást hozott az életébe. Egyszer még azt is kipróbáltam, hogy eszek vele egyszerre, hátha attól megjön a kedve neki is az evéshez. De csak nem jött az az igazi kutyaétvágy. Kistestvéremnek elpanaszoltam a bánatomat, mire csillogó szemekkel - mintegy értetlenkedve, hogy miért nem jöttem rá magamtól is - felszólított némi rántotta készítésére. Hát én ezen nagyon nevettem, és bár kicsit kétkedve, azért sütöttem három tojásból rántottát Carlosnak :) Mit gondoltok, elfogyott?

Ja, és azért van többesszám a címben, mert szerinte - mármint a tesóm szerint - fokhagymát is kéne adni a kutyának, hetente egyszer... Lehet, hogy kell kezdenem egy másik blogot. Mondjuk lehetne az a címe, hogy "Carlos gasztronómiai utazásai"