Több okból is őrület, ami nálunk van. Először is, ma - közvetlenül a csak a mi teraszunkat érintő jégeső után valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag - Carlos a teraszon ücsörgött az ajtó egyik oldalán, míg Tökéletes úr ugyanezt csinálta, csak a szoba felőli részen. Nézték egymást, én meg őket, majd mindenkit a saját helyére küldtem. Nyuszi nemsokkal ezután heves hisztibe kezdett és a puszta ökleivel verte a teraszajtót, jelezvén, hogy jó volt neki a szobában is ám. Nagyon tud dörömbölni, és a szobaimádat is csak a megkutyásodosát támasztja alá.
Másodszor holnap érkezik Öcsike - egyelőre így emlegetjük - én nem bírok magammal, készítem a helyét, az útipoggyászát, oltásütemezést csinálok (mondjuk ezt nem nehéz, mert ugye az úgy van, ahogy, és szigorúan csak egyféleképpen lehet), már majdnem mindenkinek elküldtem az első fotókat, minden második szavam a "kiskutya". Áá, nem izgulok egyáltalán, nehogy azt gondoljátok!
Itt hívnám fel Kasu anyu gazdáinak figyelmét, hogy ismeretlen címmel visszajött az e-mail, amit nekik küldtem. Ez ellen tenni kell valamit, úgyhogy kérek szépen egy másikat!!!
Ezennel bemutatom őt:
Hogy őszinte legyek, nem várom, hogy betöltse Bandi kutya helyét, sem Carlos, sem az én szívemben, de biztos, hogy szeretni fogjuk, és bízunk benne, hogy ő is jól fogja érezni magát nálunk! És ha már megtaláltam, megmutatom az első képet, amit Carlos és Bandi almáról kaptunk :)
Utolsó kommentek