Ezek mind Nándi egyéb becenevei. Talán egyik név sem szorul különösebb magyarázatra, akinek volt kiskutyája, az tudja, hogy egy cápa fogsora leselkedik áldozatra várva az ártatlannak tűnő vizslapofa mögött. A kisvakarcs gyorsaságáról pedig szolgáljanak bizonyítékként a ma délutáni fényképek. A sorozatot úgy, ahogy van, dobhatom a lomtárba:
A Carlos-szal való viszony rendeződni látszik, ma saját szemeimmel láttam, amikor a Nándinak adott lyukas zoknit a nagykutya incselkedve rázta a kiskutya orra előtt. Csak még az a baj, hogy Carlos sűrűn használja a mancsait, aztán ha véletlenül eltalálja Nándit, akkor vinnyogás van belőle. Szerencsére egyre kevesebbszer halljuk nyünnyögni a kutyát. Eleinte azt gondoltam, hogy egy sípolós labda lakik a kutyában és minden ki- és belégzéskor meg is szólal. De már éjszakai is alig-alig hallani sírdogálást, így mi is többet alszunk. Bevallom, az első néhány éjszaka elég kemény volt. Ma hajnalban azon kaptam a kicsit, hogy azért könyörög Carlosnak, hogy odabújhasson mellé - gyanítom, fázhat hajnalban a kis dög. Carlos ezt a maga módján elutasította és inkább kint aludt a kutyaházban - neki is kijárt már egy nyugodt éjszaka.
Ez az első közös alvásról készült fotó:
Utolsó kommentek