A négyből három napot a kertben töltöttünk, eléggé kimerültünk mindannyian, talán még Nándi is. Nagyon sokat szaladgált, ásott - ezzel kivételesen segített is. Munka közben persze volt játék is, rengeteget botoztak, élvezték a napsütést, és azt, hogy nincs kerítés! Carlos láthatóan sokkal hamarabb megunta a dolgot, ilyenkor kb. 10 méter távolságra leheveredett a fűbe és csak a szeme sarkából figyelte az eseményeket. Ha valami olyasmi történt, ami neki nem tetszett (mondjuk az étkezések idejére lezavartuk a teraszról), akkor szokás szerint kiöltötte a nyelvét, és gyanítom, még káromkodott is magában:

Nándi veszélyes jószág - néha tisztára úgy viselkedik, mint szegény jó Bandi kutya. Például, ha leguggolok fényképezni, azonnal ott terem:

De nem ám odajön, hanem odavetődik. Ha virágokat, vagy egyéb, a földön, talajon lévő dolgot akarok fényképezni, azt meg leharapja. Így jártam egy csapat krókuszvirággal is, de ezt felesleges megmutatni.

Ásás után pedig így néz ki az eb (tulajdonképpen egész komoly rögök vannak a fogai között):

A botozás közben készült képeken látszik, hogy mekkora lett ez a kutya:

Sziesztázás a napon:

Hazafelé: