A hétvégén kimentünk Gántra, azzal a felkiáltással, hogy ott még nem is voltunk, pedig milyen közel van. És tényleg :) Nagyon klassz hely, nem is tudom, hogy eddig miért nem portyáztunk arrafelé. Van ott kérem bauxitbánya, földtani park, eocén csiga, gipsz, meg ki tudja még mi, de főleg tágas tér, ahol Nándi kiválóan tud nyargalászni, és meredek falak Carlosnak, az extrémsportok kedvelőjének.
Egy kávéval kezdtük gánti programunkat a helyi vendéglátó egységben, ahol a pultos készségesen elmondta, hogy mit hol, merre találunk, mit nézzünk meg. Az itiner szerint a szovjet emlékműnél kellett bekanyarodnunk, itt tettük le az autót és vettük fel a hátizsákot, három liter vízzel, ami kb. másfél óra alatt el is fogyott Nándinak köszönhetően. Ez egy iszákos dög.
Messze nem is jutottunk egyébként, mert a faluhoz legközelebb eső ún. Újfeltárás nevű részen annyi időt elszöszöltünk, hogy az kitette a nap kutyatúrára szánt részét.
A holdbéli táj (ezt a fajta vöröset egyébként tavaly október óta nem nagyon kedveljük) kutyákkal:
Carlos, a sziklamászó rendületlenül jött velem, szerintem neki külön élmény volt, hogy zergeként ugrálhatott.
Nándi itt azon gondolkozik éppen, hogy oké, hogy feljött, de hogy megy le... aztán rájött, hogy ha a lejtőre közel merőlegesen halad, sokkal kényelmesebb lesz az út. Amúgy meg még állni is félelmetes lehetett neki, úgyhogy külön dicséretes a bátorsága, hogy feljött utánunk.
Kutyameleg:
Nándi kidőlt hazafelé:
Carlos hűsöl. Őrült ez a kutya, én mondom!
Utolsó kommentek