Nándinak a hétvégi kertünk maga a földi paradicsom. Lehet fel-alá rohangálni, szimatolni, kesztyűt lopni, bárhol ásni és hullott gyümölcsöt enni. El is fogyasztott a kiskutya néhány körtét és szilvát a földről (már attól féltem, hogy be fog rúgni), elkunyizta tőlem az almám felét, szüretelt egy kevés szőlőt is, majd egyszer csak azt látom, hogy egy cukkinivel a szájában vadul rohan, Carlos elől fedezéket keresve a teraszon ez a kis dög. Nem mintha Carlos rajongana a zöldségekért, meg a gyümölcsökért...inkább a virsli, meg a szalámi, esetleg egy kis kolbász.

Az ajtó előtt biztonságban érezte magát és a zsákmányát Nándi:

Majd megkegyelmezett nekünk és távozott az ajtóból, leköltözött a fűre falatozni:

Hazaérve majdnem megállt a szívem, de Tökéletes Úr csak szunyókált. Jó mélyen: