Idén alig esett, de ma ismét eláztunk séta közben. Amúgy sem kedvencem a sötétben való botorkálást, de esővel, vagy ami még rosszabb - köddel együtt meg aztán egyenesen horror (főleg a mozgó-zizegő erdő; ezért nem kellett volna megnézni a blair witch c. filmet). Nem is volt hosszú séta, hazaérve még Nándi sem akart az udvaron labdázni, így aztán jutott idő a hétre tervezett állatorvosi mutatványra. Nem tudom, hogy Carlos honnan tudta, hogy hova megyünk, de bevágtatott a kutyaólba és úgy kellett kikönyörögni onnan, és az autóba is erőszakkal kellett betuszkolni. Nándi bezzeg azonnal ugrott befelé, majd indulást követően (kb. 7 perc múlva) telerókázta a hátsó ülést, meg amit csak lehetett. Ez egyébként a délelőtti tésztaevés eredménye volt. Mivel mostanában túl jó az étvágya, ami főleg délelőtt okoz kisebb-nagyobb károkat a család ebédjében, illetve a kutyában, úgy döntöttem, hogy próbaképpen visszaállunk a napi kétszeri étkezésre.
Kutyaorvosnál egyébként nem a fent részletesen körülírt róka miatt voltunk, hanem Carlos éves veszettség elleni oltásáért, illetve Nándi bűzmirigyének kitisztításáért. Igen, Nándi egy kicsit gusztustalanka, azt hiszem, bevezetem a Guszti becenevet. Aki tartott kutyát, az biztosan tudja, hogy ez a bizonyos mirigy nem véletlenül kapta a nevét, jócskán rászolgált a bűz jelzőre. Hát ez egy fujj. Most már bizton állíthatom, hogy nemcsak a más élőlény vérétől való iszonyodásom, hanem a bűzmirigy miatt sem lettem állatorvos. Pedig amúgy biztos jó móka lehet, legutóbb egy kisfiú azzal kérkedett, hogy megröntgenezték a gekkóját - ez igazi kihívás lehetett az állatorvosnak!
Az állatkórház shopjában anyu megvette Carlos karácsonyi ajándékát, melyet az eb már el is foglalt:
Reménykedünk, hogy Nándi ezt épségben meghagyja a nagykutyának...az eddigieket ugyanis mind leamortizálta. Persze a sajátját sosem, annyi esze azért van! Banditól posztumusz visszavonom a világ legrosszabb kutyája címet, és Nándinak adományozom.
Utolsó kommentek