Carlos, Nándi, Pálcika

Jelentem, hazaértem!

Megmértük a kutyusokat, íme az eredmény:

Bandi: 8,8 kg

Carlos: 9,2 kg

tehát két kövér (és rosszcsont) kutyánk van - hogy az előbbi bejegyzésemet pontosítsam. A héten több ízben loptak papucsot és egyéb lábbeliket, beosontak a konyhába, valamint lecsócsálták a szigetelőszalagot a csengőről, így aztán az első vihar alkalmával áramtalanítani kellett az egész házat (pedig rendkívül jó meccset közvetített vmelyik sporttévé). A család férfi tagjai szétkötötték a vezetékeket, most nincs áram a csengőben, úgy gondoljuk, kutyabiztos minden - hangsúlyozom, úgy gondoljuk :)

Az augusztus 20-i tüzijátékokat bátor vadászkutyához méltóan jól viselték, talán Crl egy nagyobb durranásnál kinyitotta az egyik szemét, aztán vígan aludt tovább.

Szíves tájékoztatásul közlöm a Kőszárhegyi Betyárok kutyusainak súlyát is, az adatok grammban értendők (tegnapi észlelés, 9 naposan):

Boci (fiú): 775, Pötyi (fiú): 701, Csíkos (lány): 889, Pici (lány): 670; Az anyuka és a gyermekek is jó egészségnek örvendenek!

Súlyos elmaradásaim vannak írmányolás téren. Ennek egyrészt technikai okai vannak, másrészt meg mindennél jobb a kutyákkal játszani, vagy egyszerűen csak nézni, ahogy alszanak. Szerintem bocsánatos bűn... Sajnos a következő egy hétben - egészen pontosan keddtől vasárnapig - jómagam sem láthatom a jószágokat, merthogy elutazom Sopronba. De majd megkérem az felügyelő gazdit (Zolit), hogy jegyzeteljen, aztán a hét történéseit megírjuk egy összefoglaló bejegyzésbe.

Tehát: a kutyák jól vannak, kezd eltűnni testalkatbeli különbség. Persze ebből lehet arra következtetni, hogy van két elhízott vagy két nagyon gebe kutyánk :)

Pénteken voltunk állatorvosnál, minden előzetes várakozáson felül teljesítettek az ebek: már az autóban is nagyon rendesen viselkedtek, és a rendelőben sem volt hiszti. Bandi - abban a minutumban, ahogy felkerült a vizsgálóasztalra - azonnal elaludt, Carlos egy darabig élénken követte a beszélgetést a gazdik és a doktor között, majd lefigyelte a hadititkokat a doki laptopjáról. Hogy biztosan ne legyen nyüszítés, mindkét eb kapott valami rágóizét, amit aztán Carlos pusztított be (MINDKETTŐT), mert Bandita annyira aludt, hogy egyáltalán nem reagált semmire, a féregírtó tablettát is úgy kellett letuszkolni a torkán. Utoljára ilyet akkor láttam amikor a mamám tömte a szárnyasokat. Crl azonnal bepuszilta a féregtelenítőt is, ám hagyott néhány morzsát, és akkor a trükkös doki előszedett egy gyógyszerbeadó rágógumi névre hallgató fegyvert, rutinos mozdulatokkal összeszedte a morzsákat, és belenyomta Crl szájába a gombócot. Az meg persze jóízűen megette. Az oltás beadását észre sem vették - mondjuk én is alig, mert minden pillanatok alatt történt. Közben kérdeztünk rengeteget, Bnd sérvjéről, a szőrtüszőatkáról, a kullancsokról, a fül- és fogápolásról, a körmökről, az etetésről, az orr nedvességéről, és mindenről, ami eszünkbe jutott, úgyhogy kaptunk rengeteg jótanácsot, meg vásároltunk fültisztító folyadékot, és természetesen minden mást, amit a doki feltétlenül fontosnak ítélt, illetve, "hát, nem baj, ha van otthon" mondattal illetett.

folyt.köv.

Hát megérkeztek. Illetve elhoztuk őket: Bandit és Carlost, a két 10 hetes vizslakölyköt. Fenemód édesek, szeretnivalók és isteni kiskutya szaguk van. Félelmetes fogsorukkal nem kímélnek senkit és semmit. Így történt, hogy megkóstolták a gazdi fülét (korrekten mindkettőt), néhány virágot a teraszon, egy papucsot, egy rongyot, és szerencsére a kutyakaját is!

A hazaút egész sima volt, leszámítva, hogy Carlos egyáltalán nem akart nemhogy elaludni, de még lefeküdni sem! Bandi kutyán már az utazás előtt is egy hatalmas alvás előjelei mutatkoztak, és valóban: alig értünk ki Siófokról, már kergette is a nyulakat álmában, némi horkolás-közeli effekt kíséretében. Persze nagyon jó helye volt Kriszta-anya ölében :) Végül Crl is megnyugodott, fészkelődött még egy kicsit (kb. 20 percet), aztán mégiscsak elszunnyadt.

És az új helyük? Mondanom sem kell, nagyon tetszett nekik a hatalmas kert, a tuják, a farakás. Okosan körbejárták a házat, megnézték a kerítést, bepróbálkoztak a szomszéd kutyánál, aki azért annyira nem örült nekik és azonnal kisebb féltékenységi rohamot kapott. A felfedező körút ideje alatt elkészült a kennel, no meg eljött a vacsoraidő is. Eszméletlen étvággyal vetették rá magukat a tápra (a fülem a desszert volt), megették az adagot, még volt egy egészségügyi kör a kertben egy kis játékkal és Lady (a szomszéd kutya) további bosszantásával fűszerezve, majd jöttek az álommanók. Igen, bevallom, félve néztünk az éjszaka elé. Lelki füleimmel már hallottam a nyüszítést, vonyítást, vinnyogást minden elképzelhető hangnemben, de végül semmi baj nem volt. Egy nyikkanás nélkül szundikáltak párhuzamosan egymás mellett reggel hatig - természetesen többszöri ellenőrzés mellett: megnézte őket a mama kétszer, és Zoli gazdi megszámlálhatatlanszor.

A reggel vidám volt és nyugodt, mi sem jellemzi ezt jobban, mint az a tény, hogy 7-kor már újra aludtak :)