Biztosan ismeritek a fekvovizsla.blog.hu -n szigorúan vizslák részére meghírdetett alvópóz versenyt. Ezúton tisztelettel jelentem, hogy teljes létszámban jelentkeztünk a megmérettetésre, már rajongóink is vannak. Egy bizonyos Kriszta, akinek eddig a fenevadak tetszettek a legjobban. Remélem ellátogat ide, és megnézi a nem alvós fotókat is.

Carlos mai produkciója pedig a következő volt: vendégek voltak nálunk, szám szerint négyen, így - egy fotel kivételével, melyben Bandi teljes valójában békésen szunyókált - minden ülőhelyre szükség volt az asztal körül. Carlos, ahogy udvarias, hős lovag házigazdához illik, a kandalló mellett foglalt helyet, egy - az ő saját tulajdonát (ajándékozás címén jutott hozzá) képező - pléden, fekvő pózban. Szemét, s száját sokáig csukva tartotta. Míg a vendégek beszélgettek, engem belülről mardosott a lelkiismeret: hogy mondhattam valaha is, hogy a Carlos olyan rossz, mint az ördög. Amikor ilyen kedves és jó és megértő és szófogadó, és zokszó nélkül tűri, hogy nem hentereghet kicsavarodott testhelyzetben a kanapén, vagy az ölemben. Mivel úgy tűnt, hogy kutyáink mélységes álomba merültek, hoztam be illatozó vajas kekszet, sajtos chipset. Crl még mindig nem mozdult. Bandi sem, de róla tudjuk, hogy ha egyszer elaludt, akkor majd csak reggel ébred fel. Egyre csak azon járt az eszem, hogy tényleg, mekkora egy szemét vagyok, hogy ilyen negatív dolgokat állítok szegény Carlosról. Ám egyszercsak felpattant a kutya, határozott léptekkel az asztalhoz jött, kiszolgálta magát, vett néhány kekszet a tányérról, majd kiszaladt a konyhába elfogyasztani (mert mégis milyen dolog a nappaliban enni!). Mindezt bénítóan rövid idő alatt tette meg, moccanni sem bírtam a meglepetéstől. Úgyhogy bátran kijelentem: semmiféle lelkiismeretfurdalásom nincs! Carlos igenis lop, csal, hazudik!