Na jó, azért megírom a többi mindent is. Például, hogy mit szóltak a kutyák a húsvéti hóeséshez? Hát nem tetszett nekik, nem is csodálom, én sem rajongtam érte. Bandi fintorogva fordult vissza az ajtóból, amikor ébredés után kizavartam (volna) őket. Szemeivel azt mondta, hogy inkább megpróbálja lehajtani maga után az ülőkét, de ne zavarjam őt ki a hóesésbe.
Volt rengeteg vendégünk, mindenki megúszta ép bőrrel a kutyákkal való találkozást - úgy látszik, csak a gazdiknak jár a lábszárról bőrletépés, ütőér-átharapás, nadrág-lyuggatás, s egyéb katasztrófák.
A legeseménydúsabb vendégfogadás azonban kétségtelenül a tegnapi volt, amikor Kasu vizslaanyu gazdái voltak nálunk. Kezdődött azzal, hogy (anyu! fordulj el) Bandika elfogyaszott egy tányér keksztekercset. Persze nem szidhattam le, hiszen szegény jószág az első locsolók megjelenésével egyidejűleg kelet-nyugat irányban szétterítette a félig megemésztett reggelijét a nappaliban, így minden bizonnyal éhes lehetett. Teraszra távozásunkkor, valószínűleg további élelem után kutatva, Bandi ismét megjelent az asztalnál, s a kekszre rátalálva nyomban azt is elfogyaszotta, majd a nagy farokcsóválás eredményeképpen sírba küldött egy borospoharat, vele némi vörösbort is. Nagyon ügyes volt, mert a szőnyegre csak kicsi ment.... Látva az elkeseredett küzdelmet a kajáért, főztem is egy kis rizst, amit még a séta előtt be is lakmároztak a kutyák.
És akkor jött a séta és az újdonsült játék: a kutyafrizbi. Nagyon szórakoztató volt, mert a szélben emberi aggyal is kiszámíthatatlan irányokba repkedett a frizbi, egyszer Bandit fejbe is kólintotta véletlenül. Bosszúból megkísérelték vízbe fojtani az ellenséges viselkedést mutató játékot:
Mondjuk kicsit féltem, hogy majd jól otthagyják, én meg mehetek be a vízbe érte, de nagyon okosan kihozták és még csak könyörögnöm sem kellett :)
Aztán már csak frizbi nélkül rohangáltak, egy pillanatra azért megálltak - előtérben Carlos, hátrébb Bandi:
Utolsó kommentek