A mai nap délelőttje kőkemény fűben hentergéssel telt, megszakítva némi labdázással. Carlos megfigyelte, hogy ha visszahozza a labdát, és leteszi a lábamhoz, akkor kap valami finomat. Ezzel nincs is baj, hiszen éppen azt akartam elérni, hogy hozza vissza az eldobott labdát, és tegye is le. De Carlos meg azt akarta elérni, hogy kapjon kaját, ezért nagyon leleményesen kitalálta, hogy nekem nem kell eldobnom semmit, majd ő elviszi, fut vele egy kört és visszahozza, leteszi és kéri a kaját. Persze adtam neki, csak szegény Bandi nem értette, hogy mi van. Miközben mi ilyen hasznosan eltöltöttük az időt, addig Zoli összebarkácsolta a nyári kutyarezidenciát, ami el is készült, de sajnos nagyon sötét van már, és nem tudtam lefényképezni. Íme a váz:

Hentergés közben támadhatott valami félreértés a kutyák között, most így oldják meg problámáikat (sztem nagyon csúnyák):

 Bandi csukott szájjal (ugye, hogy szebb?!):

 És egy kép a híres-neves lepkevadászról, Carlosról:

Délután szokás szerint a murvabányához igyekeztünk, békákat riogatni. Így sikerült:

Én nagyon lusta voltam, csak ültem a parton és fényképeztem, néha visszahívtam az ebeket és persze jutalomfalatokkal tömtem őket, ők pedig hálából jól összevizeztek, meg belém törölték a sáros lábukat. Olykor messzire szaladtak, ilyenkor csak vizslasziluetteket láttam rohangálni a szemközti töltésen: