Szokásos napi túránkon az alábbi élőlényeket kergették meg az ebek:

1 darab nyúl: nagy mezei nyúl volt, méretben akkora volt kb. mint a vizslák és nagyon gyorsan futott, de nem cikk-cakkozott, ahogyan állítólag a mezei vadnyulak menekülnek, hanem nyílegyenesen futott be az erdőbe.

+ 3 darab őz, mindegyiknek fehér volt a hátsója, gyönyörű állatok voltak. Először azt hittem, hogy újra felbukkant a nyúl, mert nem is láttam, hogy mit figyelnek annyira a kutyáim, aztán ahogy elkezdődött az üldözés és egyre közeledtek, tisztán látszott, hogy bármennyire is méretesek a mezei nyulak, ekkorára talán mégsem nőnek meg, csapatban meg pláne nem járnak (legalábbis az itteni nyulak mindig egyedül vannak). Írtó nagy porfelhőt húzott maga után ez az öt jószág.

+ 1 db azonosítatlan repülő ízeltlábú

+ 1 db fű felett alacsonyan repkedő (azaz szintén azonosítatlan) kistestű madár

- 1 db kutya, nevezetesen Bobi. Bobi 1 éves németjuhász kan kutya, és azért a mínusz jel a mennyiség előtt, mert Bobi alaposan megkergette először Carlost, mert ő volt a nagyon bátor, aki odament Bobihoz. Vagy inkább nagyon vakmerő, mert Bobi a bundájával együtt kétszer akkora volt, mint a vizslák. Aztán Bandit is megkergette, pontosabban elkezdte megkergetni, de Bandi két méter után mindig hanyattvágta magát. Egy fekvő kutyát pedig lehetetlen megkergetni ugyebár... Ez még egy üldözésről-kergetésről híres vizslának sem menne :)