Na jó, akkor megtöröm a csendet. Bizonyos egyének jelezték, hogy olyan vehemenciával láttam neki a blogírásnak, hogy azt hitték, állatregény lesz belőle, most meg lassan hetek óta semmi... és mindezt olyan csalódott ábrázattal tették (mármint a szemrehányást), hogy már-már lelkiismeretfurdalásom támadt.

Mit is írjak... először is itt van ez a hirtelen jött hőség. Majdnem átrendezte az életünket. Mert ugye mégsem vihetem futni a kutyákat 30 fokban! Pláne, hogy én sem fázom ilyen hőmérsékleti körülmények között, ráadásul fejenként 1 liter vizet cipelek magammal + az edényt, amiből inni tudnak, mindezt egy hátizsákban. Nyilván hazafelé már könnyebb, viszont nem is hűti a hátamat a vizespalack. Ma pedig úgy döntöttünk, hogy végképp megcseréljük a séta-vacsora sorrendet, és előbb vacsorázunk, aztán jó másfél órával később elmegyünk sétálni. Szerintem mindenkinek jobb.

Aztán itt van még ez a kullancs-téma. Hogy ezek mennyien vannak!!! Szinte minden nap ki kell szednünk valamelyik kutyából egyet, és olyan is volt, hogy mindegyikben találtunk. A kullancsok legfőbb tartózkodási helye a nyaki bőr- és szőrtorlódásokban van, de találtunk már Bandi mellkasában is, ma pedig Crl hátsó lábának belső oldalában. Igen, abban a vékony, finom bőrben. Egyébként hősök a kutyáink, türelmesen viselik az eltávolítás kényelmetlenségeit, úgymint mozgásképtelenné tevés a gazdik által, valamint a szőr rendszeres átsimogatása. Utóbbi TÉNYLEG borzasztóan megviseli őket, Bandi néha hanyatt is dobja magát :)

Ja igen, Bandi. Vasárnap csajozós napot tartott. Reggel rögtön virággal köszöntött, a baj csak az volt, hogy a bodzavirágok egy klasszikus piros-fehér csíkos nylonszatyorban tartózkodtak a konyhapulton, várva, hogy egyszer majd üdítőital lehessen belőlük. Bandi másképp gondolta, valószínűleg a javíthatatlanul romantikus jelleme arra késztette, hogy nekem (a ház eddig egyetlen nőszemélyének) ajándékozhassa. Nem tudom, hogy kutyákra is érvényes-e az az íratlan szabály, hogy virágot lopni nem bűn?! Szóval megkaptam a virágokat, ő kapott cserébe reggelit (mégiscsak a gyomrukon keresztül visz az út a szívükhöz :D), majd nagy boldogságban kimentünk Pákozdra, a Bella-tóhoz úszni. És láss csodát, egy gyönyörű vizslalánnyal találkoztunk. Ment is a harc a csajért rendesen! Carlos úszott vele egyet, miközben Bandi féltékenyen pislogott a parton (még mindig nem kedvelte meg teljesen a vizet, és most nem is pottyant a tóba "véletlenül"). Amikor kijött a kislány, Bandi udvarolt neki, incselkedett vele és játszani hívta. Tündériek voltak! 

Nincs ellenemre, ha más - hasonló méretű és korú - kutyák is jelen vannak, mindig van féktelen mókázás és valami vicces jelenet. Szerintem azonban a legaranyosabb és legkacagtatóbb dolog az az, amikor az én két szép kutyám beszalad a búzatáblába, ahonnan már nem látszanak ki, és kb. 7 méterenként egymással versengve ugrálnak, mint a bakkecskék, és közben azt nézik, hogy melyikük tudott magasabbra, messzebbre ugrani.

Egyebekben a hétköznapok a szokásos kerékvágásban mennek: Carlos folyton rágcsál valamit - most a teraszon, a jó időre való tekintettel, Bandi pedig békésen szunyókál a kanapén: