Napról napra jobb a kapcsolat a két kutya között. Carlos kezdi elfogadni a pici jelenlétét, bolondos ugrándozásait, gyerekes túlkapásait, örökmozgóságát és legyőzhetetlen kiváncsiságát. Ennek ékes bizonyítéka, hogy akkor is nyugodtan alszik, amikor a hebehurgya kis barátja odafurakszik és hol zsémbesen morgolódva, hol panaszosan nyünnyögve helyet követel magának a nagykutya ágyában. Nem húzódik el akkor sem, amikor Nándi a délutáni csendespihenő alatt zaklatja, sőt! Kifejezetten türelmes. A kiskutya is idomul: végre megértette, hogy ha Carlos nem akar játszani, akkor nem kell tovább piszkálni.
Itt meg sugdolóznak:
Cápa Vámpír:
Utolsó kommentek