Essék szó Tökéletes úrról, aki nagyban szivatja a családot, vagy mi magunkat, ezt még nem tudom. Ugyanis az történik, hogy a szabadságjogok tiszteletbentartása végett az Uraság néha elhagyhatja a ketrecét, és a kertben dézsmálhatja szabadon a zöldet. A kiengedéssel még soha nem volt gond, hiszen amint nyílik a nyúllak ajtaja, ha kell, ha nem, megjelenik az Uraság is - ez kb. olyan, mint amikor a kutyák örülnek, ha hazaér az ember, csak kicsiben. Na de megfogni ezt az ugribugri szőrgombócot már nem olyan egyszerű. Legutóbb egy temetésről késtünk el kishíján a dög miatt, aki nem akart kijönni az autó alól... és egyszer - amikor Nándi még kisebb volt - önvédelemből orrbarúgta a kiskutyát, aki percekig zokogott hangosan.

Nyúl úr étvágya túltesz mindenkin - két- és négylábún egyaránt - szépen kigömbölyödött, de még mindig rendkívül cuki. A hideg időjárás miatt kapott egy házi készítésű nyúlólat, melyet már használatba is vett, bár leginkább a tetején szeret ücsörögni - magasabbról mégiscsak messzebbre látni - továbbá láthatóan tetszik neki a fel- és leugrás.

Íme Tökéletes úr: