Rögtön most azonnal, a bejegyzés elején megmondom a frankót: sem a vizslák, sem a lógófülű törpenyulak nem jelzik előre a földrengést. Sőt mi több, Carlos és Nándi fel sem ébredtek az eseményre...
Aztán vasárnap elmentünk egy körre. Volt nagy verekedés, mert Carlost orvul nyakonkapta egy másik kutya, és persze viszonozni kellett... de szerencsére megúsztuk az esetet egy kis szőrhiánnyal, és ettől a harcban szerzett sebtől most olyan macsós ez a nagykutya :) Láttunk még jégbe fagyott őzgidát, ami nem is tudom, hogy történhetett, hiszen pénteken még nem volt ott, pedig már akkor is be volt fagyva az a tavacska.
De a fő attrakció a labdázás és a botozás volt (a halványabb kutya Nándi):
A jószágok nagyon viccesen tudnak a labda után futni:
A kölyökkutya:
Carlos változatlanul imádja enni a havat, ez a kép éppen két harapás közötti szünetben készült:
Utolsó kommentek