Carlos, Nándi, Pálcika

Ez egy tegnapi felvétel, bár jelenleg is csinálhatnék egy pontosan ilyet. Annyi különbséggel, hogy Bandi - felső kutya - arcán már nem éktelenkedik az a paca.

Szerettük ezt a hétvégét, mindkét nap volt nyúl. Ma egész sokáig üldözték az ebek. Persze már egyre rutinosabbak, s nem éri őket váratlanul az ádáz nyúl felbukkanása. Ma volt még egy kis pancsolás is: Bnd bokáig, Crl nyakig belesietett a murvabányánál a vízbe. Carlos olyan mocskos lett, hogy kénytelen voltam a fürdőkádba helyezni, s ott tovább folytatni a víz megkedveltetését. Valahogy nem olyan bátor, mint a bányánál. A séta alkalmával - már hazafelé - találkoztunk a szomszéd kutyával, kiderült, hogy az ő neve is Süti. Már három éves, és nagyon okosan leül az út szélén, mielőtt átkelne az úttesten.

A pénteki oltásról még nem meséltem. Most nem kellett felülni a vizsgáló asztalra (meg már nehéz is őket kézben cipelni és emelgetni) hanem a padlón ülve kapták a szurit. Ez nagyon jó taktika, mert például mire Bandi megijedt volna, addigra már megkapta az oltást és mehettünk is.

Ja, meg kaptak sípolós labdát. De éjszakára jól eldugjuk :D

 

Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal akik szerették, hogy a kacsa a játék hevében kimúlt. Gazdi elvette és kidobta a kukába. Brühühűűűű.... ennyi maradt belőle (az a sok fekete apró izé, meg azok a fehér pamacsok a kacsa beltartalmát képezték):

Bandi: pata rendben, úgy fut, mint a fene! Pocak rendben, étvágy a régi, amit nem is csodálunk, hiszen a tegnapi vacsorát jobbnak láttuk kihagyni.

Carlos: minden rendben. Továbbra is élénk érdeklődéssel fordul a német nyelvű tankönyvek felé, s a minap belekezdett az IPM legújabb számának olvasásába. Bandi meg valami színes magazint vett ki az újságtartóból.

Ma reggel fény derült arra is, hogy ki cincálja ki a kutyaólból a plédet. Ugyanis egyszercsak megjelent a konyhában egy kutya, szájában egy pléddel, amit a nappaliból, a fotelból hozott ki. Persze Carlos volt a tettes, ki más :)

... az orvostól. Jó hír: Carlos rendben van! Nem túl jó hír: Bandi is produkálja a hányás - hasmenéses tünetegyüttest. Ráadásul mikor megjöttünk a munkából, a bal kezére nem tudott ráállni. Lassan, de ügyesen mozgott három lábon, bár olyan lassan került elő a kert végéből, hogy azt hittem, nincs is meg! Egyúttal ezt is megnézte a doki, miután megállapította, hogy nincs eltörve a kutyaláb, jó alaposan megmozgatta, megtekergette. (ekkor eszembe jutott az eset, amikor az állatorvos ismerősünk - úgynevezett Gábor - megvizsgálta a feldagadt jobb mutatóujjamat...) Bandi hősként tűrte a macerálást, bár amikor előkerült a fecskendő, kicsit összement mind magassági, mind szélességi értelemben. Az injekciótól elvileg péntekre rendbe kell jönnie annak a rendetlenkedő lábnak. Itt gyorsan megjegyzem, hogy a lépcsőn már egyedül bicegett föl, amikor hazajöttünk, úgyhogy tuti rendbejön.

Úgy gondoljuk, hogy a "lábas" baleset a szomszédba át- vagy visszaugráskor történhetett, ezért újabb kerítésmegerősítő akcióba kezdtünk.  (az elsőnél az utcára szöktek egy másik szakaszán a kerítésnek)

...arra, hogy miért nincs több fénykép:

Rengetegen érdeklődtek Carlos egészsége után, ezért közhírré teszem, hogy jól van a mi ördögfiókánk; vacsorára már diétás táp - eukanuba keveréket kapott. Holnap megyünk a lódoktorhoz kontrollra, és megkapják a két hét múlva esedékes oltásokat is. Időközben kiderült, hogy Crl érdeklődik az informatika iránt, nagyon lekötik a mindenféle kábelek, az egér és a monitor. A billentyűzetet eddig még nem használta. (tudom, a gazdija is ritkán) Bandi maradt a régi: csak az alvás!

Ma is volt nyuszink, de a kutyáim édes bambaságban szenvedtek, és majdnem elfelejtették megkergetni a vadat. Aztán mégis nekiiramodtak. Carlos SOKKAL gyorsabb, mint Bandi. Kb. kétszer gyorsabb. Pedig szegény diétás kaját eszik... szemmel láthatóan kevesli a mennyiséget. Ma salsa szószos tésztával, majd később vaníliás karikával próbálta a hiányzó mennyiséget pótolni, de mindkét alkalommal résen voltunk, s tartózkodóbb viselkedésre bírtuk.

Bandi eközben atomjaira szétbontott egy rózsaszín filcet, és ezt majdnem megismételte egy feketével is.

 

Sajnos ma orvosnál voltunk. Crl kutyánknak két napja hasmenése van, és rókázott is. Nagyon okos volt, minden alkalommal kikéreckedett, a rókákat azonban kizárólag a futószőnyegre volt hajlandó elhelyezni. Mindegy, azt legalább ki lehet mosni... Szóval, ma nem kaptak reggelit a kutyusok és délután kettőre mentünk az orvoshoz. Hát mit mondjak, nem voltak elragadtatva az ötlettől. Bandi remegett, leszegte a fejét, Crl pedig marhára megugatta a dokit. Professzionális állatorvosi mérlegelés után az eredmény: Bandi 23,8 kg, míg Carlos 22,5 kg. Ezzel a könnyebbik felén túl is voltunk. Carlos felkerült a vizsgáló asztalra, s jött a lázmérés. Kintről csak keserves-panaszkodós nyüszítést lehetett hallani, nyilván nem tetszett szegénynek a lázmérő módszer... A normálisnál picit magasabb volt a kutyatest hőmérséklete, doki bácsi szerint ez még nem komoly. Crl ma már vacsorázhat is, diétás kaját kap: diétás konzerv + diétás száraz táp + "belsőleges" paszta, utóbbi a kutya és macska táplálékának kiegészítésére, a normál bélműködés fenntartására. Szerintem, ha megtudja, hogy macskák is fogyaszthatják, fellázad!

Megnézettük Crl fülén azt a valamit is: zsírcsomó, elfér a kutyán. Egyébként szegény tele van sebekkel, mert biztonsági intézkedéseinkre fittyet hányva még mindig nem hagyott fel a szomszédba átjárkálással, így aztán néhány felületi sérülést összeszedett.

A Carlos és Bandi Bt. rövid határidővel bontási és tereprendezési munkákat vállal! Referenciáink:

 

 

Na, hát megtaláltuk a talpbetétet is, abba a 40-es félpár cipőbe. Azonban: gyanúsan sok további félpár cipőket találtam, úgymint tornacipő, edzőcipő. Nem tudom, hogy kerültek a kertbe!! Kérem a becsületes tulajdonosokat, vigyázzanak jobban értékeikre, egy rabló típusú Carlos, és hű bűntársa, Betyár Bandi garázdálkodik a környéken!

Ma hajnalban más is garázdálkodott a környékünkön. A szomszédos kutyák, sőt a szomszédos utcai kutyák is lármáztak, melynek eredményeképpen hajnali 4:18-kor a vizslaurak heves csaholás közben levágtattak a földszintre, egyenesen az ajtóhoz és ott folytatták a hangoskodást. Lementem, hogy megnézzem nincs-e illetéktelen behatoló az udvarban, vagy ilyesmi, de nem volt. Persze a kutyákat kénytelen voltam kiengedni. Itt egy csavar színesíti a hajnali sztorit, mert az ebek, miután tüzetesen átvizsgálták a kertet, s minden irányban ugatva végigrohantak a kerítés mellett, megtalálták a járdán azt a fél adag pörköltet, ami előző este véletlenül kilöttyent az ételhordó edényből. Ez a mellékvágány mintegy 10 perccel meghosszabbította azt az időt, amit egy szál hálóingben a lépcső tetején töltöttem. Halványan átsuhant az agyamon az Indul a bakterház "ott van a kísértet a ganyénál" jelenete :) Amikor végre eltűnt az étek a járdalapról, kutyáink visszavonulót fújtak (korábban én is, de arra ügyet sem vetettek), és lábtörlés után mehettünk aludni. Még percekig hallottam az elégedett szájszél nyalogatást - egyébként tényleg finom volt a pörkölt. Az események további alakulását innen csak hallomásból ismerem, mert visszaaludtam, s 6:05-ig semmit nem észleltem a külvilágból. Zoli állítása szerint a fentiekben részletesen körülírt esemény még kétszer megismétlődött, azzal a különbséggel, hogy a pörköltnek már csak hűlt helyét találták...

Találtunk egy darab fekete 40-es méretű, talpbélés nélküli férfi bőrcipőt. Jogos tulajdonosának jelentkezését várjuk!

Ezt a képet ma kaptuk Rolleréktől. A szilveszteri buliban készült. Kutyáink stílusosan FRAKKban jelentek meg az eseményen:

Hűséges olvasóinknak nyilván mondanom sem kell, hogy Carlos nevű kutyánk érdeklődött az ablakon túli világ iránt. Az a kis barna nyakörv a fotelben, na ő Bandi.

Tegnap - vasárnap - délelőtt kutyasuliban voltunk. Nem, ne tévesszen meg senkit a kép, nem a balettintézetbe járunk, hanem agility-zni.

Na jó, a "járunk" is erős, hiszen tegnap voltunk először. Az ebek szemmel láthatóan jól érezték magukat, és nagyon ügyesek voltak. Ugrottak akadályokon át, kúsztak kukac-kígyó-alagútban, s a feladatokat mindenféle kombinációban végrehajtották. Persze még jó hogy! A két büszke gazdi alig győzte jutalomfalatokkal tömni őket!

Szegény kiskutyák annyit dolgoztak, hogy végigaludták a délutánt, pedig reggel megbeszéltük, hogy a nyulat is megtanítjuk agilitizni. Ugráljon és fusson ő is, ne csak Bandiék. Ma meg hiába kerestük a nyulat, nem volt sehol... úgy látszik a nyuszi is tudja, hogy hétfőn még a fű se nő...

Én nem tudom, hogy van ez, de mintha nem is lennének testvérek ezek a kutyák. Ég és föld a két eb... Bandi órák óta békésen alszik a fotelben, a legkevésbé sem zavarja semmi, ezalatt Carlos - aki egyébként egész nap olyan rossz volt, mint a pokol - ellopott egy gofrit, amiért nagyon kikapott, aztán evett egy kis nutellát, amiért szintén kikapott, és az előbb megint a tányér csörömpölése miatt kellett fejvesztve a konyhába rohannom. De már milyen aljas a kis dög! Mindig eljátsza, hogy ő olyan, de olyan mélyen alszik, és persze alvás közben annyira ártatlan a kis pofija, hogy még be is dőlünk neki... mindig bedőlünk neki! Most megyek, és megmondom neki, hogy világgá kiabáltam a rosszaságát!

merek írni, mert már alszanak az ördögfiókák. A délelőtti napsütésben sétáltunk (én) - futottunk (ők) egy nagyot. Mielőtt elmentünk, álmodozón felsóhajtottam, hogy bárcsak ebben a jó időben a fránya nyúl kidugná az orrát! És láss csodát, vagyis nyulat! Én úgy örültem! Hát még a két eb!!! Szegény nyuszi, szerintem még most is fut :)

Bandi a lapátot tartotta, míg Carlos a konyhabútor tervezésénél segédkezett:

Hmm. Csak szaglásztak. Már kezdtem azt hinni, hogy mosogatnak, vagy ilyesmi.

Számtalan kalandról tetszettek lemaradni a hibánkból. Például a szökésekről - eddig kettő volt. Az első alkalommal a szembeszomszéd, úgynevezett Ernő bácsi hívta fel Zolit telefonon, hogy látta a kutyákat az utcán szaladgálni, és azt is látta, hogy nem vagyunk otthon, ezért véres hurkával becsalogatta az ebeket a disznóóljába, és most ott vannak, majd menjünk értük.

Vera hozzászólása: Jézus! Vannak disznók is az ólban?

Tibi hozzászólása: Hát véres hurkával engem is be tudtak volna csábítani egy disznóólba.

Zoli hazament, átment a kutyákért, megnyugtatott, hogy nincsenek semmilyen malacok az ólban, majd megjavította a kerítést.

Kutyák másnap epekedve kémlelték Ernő bácsi portáját: lesz-e ma is véres hurka??? Aznap nem volt. Ellenben másnap újabb rést ütöttek a pajzson! Ernő bácsi ismét telefonált, hogy van nála két vizsla - a disznóólban - majd menjünk értük. Mentem. Délután elképesztő kerítés-megerősítő projektbe kezdtünk, gyakorlatilag megkettőztük a védelmi vonalainkat. Áthatolhatatlannak gondoljuk, s úgy tűnik a kutyák is....

Aztán dec. 31-én ismét csörgött a telefon. Megint Ernő bácsi volt. Gondoltuk, csak nem azért hív, mert nála vannak a kutyák, hiszen velünk volt mindkettő. Pedig Ernő bácsi azért telefonált. Pontosabban azért, mert az egyik ismerőse az utca végén befogott egy - de csak egy - fiatal vizsla fiút, és biztos a mienk, ám a másikat nem is látták, mindenesetre menjünk el azért az egy kutyáért, aztán a másik majdcsak előkerül. Zoli hosszasan bizonygatta, hogy nem a mi ebünk, mert mindkettő velünk van - Ernő bácsi nehezen hitte el :) Nagyon kedves volt az úr, aki megtalálta a nem-a-mi-vizslánkat, mert az autó szélvédőjén hagyott egy papírt a telefonszámával. Fel is hívtuk, megköszöntük a kedvességét. Persze közben kiderült, hogy ki a vizsla gazdája, s a jószág haza is került. Mindenesetre figyelemreméltó, hogy ha találnak egy vizslát az Öreghegyen, minket értesítenek először :)

Újra itt vagyunk! Kiskutyák éppen most vacsoráztak, jelenleg desszerteket keresnek a lakásban. Hallom, ahogy a konyhában matatnak. Azonnal jövök!

Furcsa nézőpont, értem én, de így is csodálatosak, nem?

Bal far Carlos, jobb far Bandi. A magasságkülönbség szembeötlő és vitathatatlan! A kép vad jégzabálás közben készült.

Kiskutyáink eltöltötték az új otthonunkban első délutánjukat-estéjüket. Még nem aludtunk ott, csak takarítottunk, pakolgattunk, bútorokat szereltünk. Tulajdonképpen minden rendben zajlott, csak egy pohár tört össze, kiborult másfél liter víz a nappaliban, kirágták a virágföldes zsákot, szétkaptak egy baseball sapkát, végül megtalálták a helyüket a kanapén, s aludtak egyet. Sokkal rosszabbra számítottam, valami olyasmire, hogy felrontanak az emeletre, és kirángatják a ruhákat a szekrényből, de aztán még azt sem vették észre, hogy van emelet/lépcső. Gondolom, ami késik, nem múlik.

Talán holnap már éjszakai kutyakísértetekről is beszámolhatok :)

Nem is kezdek őrült magyarázkodásba, hogy miért nem írtam oly régóta... az első és legfontosabb, hogy a kutyák nagyon jól vannak, egészségesek és olyanok, mint az égető tűz (rosszak). Még Bandi is rossz, valószínűleg elromlott, de nem találjuk a használati utasítását, hogy hogyan lehetne megjavítani... A "kis satnya" mérete vetekszik egy tehénével. Nagyon nagyra nőttek a kutyusok. A betörés változatlanul remek szórakozás, a leszoktatás kellemetlen része volt a mai testi fenyítés: sajnos Crl kapott egyet a hátsójára - ami egyébként nagyon formás :)

Crl kalandjai persze ebben nem merülnek ki, hiszen a múlt héten 5 perc alatt bebizonyította, hogy tud repülni, hegyet mászni és korcsolyázni. A murvabányánál sétáltunk, és idegen sihederek köveket dobáltak a szakadópart széléről lefelé. Szegény Crl - hiába szóltam rá több ízben is - azt hitte, hogy neki dobálják, és egy pillanat alatt a bánya mélyén termett, hogy akkor majd ő visszahozza az eldobált köveket. Gyengébb idegzetű olvasóink kedvéért nem írnám le, hogy hány métert esett a kutya. Azonnal biztonságba helyeztem Bandit, aztán remegve néztem le a mélybe, és mit kellett látnom? Crl boldogan (és épségben) rohangált, mit sem törődve az idegroncs gazdival. Kicsit megnyugodtam, hogy nincs semmi baja a kutyának, de aztán eszembe jutott, hogy hogyan szedem onnan ki az ebet? Végül Crl megoldotta a problémámat, mert simán feljött a függőleges falon. Szerintem ő pókember reinkarnációja. A szerencsés kimenetelű kaland után 3 perccel már a jégen volt az eb. A hideg rázott, hogy vajon most mi fog történni, de aztán valahogy mégse szakadt be Crl alatt a jég. Szerencsére.

Crl történeteihez hozzá tartozik, hogy az apportírozás csak úgy működik, hogy eldobom a labdát, visszahozza, vagy odaadja, vagy elveszem, majd újra eldobom, visszahozza, szóval minden oké. Aztán jön Zoli, eldobja a labdát, Crl fogja, és visszahozza nekem. Aztán jön Zoli bácsi (Zoli apukája), eldobja a labdát, Crl fogja, és visszahozza nekem. Játszótéren egy kutyás fiú fogja a megcsomózott kötelet, eldobja, Crl fogja, és visszahozza nekem. Nagyon mókás, de saab slusszkulcsokat senki sem dobál :)

Bandi meg akkorákat ugrik, mint egy kenguru. Nagyon finom, selymes szőrt növesztett, mondtam is neki, hogy egy túlméretes plüsskutyára hasonlít, de nem nagyon értette, csak bambult rám a nagy kerek szemeivel. Egyébként Bandi nagyon tud nézni. Zoli minap rajtakapta, hogy ránézett Carlosra, betörésre biztatóan, mire Crl be is tört, Bandi pedig kirohant egy fél pár cipővel.

Legújabb szokás, hogy a plédet kirángatják a kutyaólból, kiviszik a kertbe, aztán meg üldögélnek a házuk előtt és szomorkodnak, hogy most milyen kényelmetlen a helyük.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe, bár fent leírtaknál jóval izgalmasabb az életünk :) Igyekszem hamarabb írni!

Ezúton gratulálunk a helyes megfejtőknek :) És hogy mit nyertek? Hát.... őőő... mogyorót Kasunak ;)

Minden úgy kezdődött, hogy a két kutya nagyon nagyra nőtt és ezen csodálkoztunk, hogy mekkorák és milyen szépek, és hogy Bandi pupillája sokkal tágabb, mint Carlosé, s közben a nyakörvet próbáltuk az ebekre helyezni, de ők nem akarták, mert megint (és újra és újra) azt hitték, hogy az a legjobb játék a világon, amikor egymás nyakörvét a kert különbőző pontjain, vagy éppen a kutyaházban elrejtik a gazdik szeme elől. Az ádáz küzdelemnek szerencsére azért mégis mi, kétlábúak lettünk a győztesei; a nyakörv után még a pórázt is sikerült csatlakoztatni.
A kiskapun kifelé gyakorlatoztunk egyet, mégpedig azt, hogy nyitott ajtónál sem szaladunk az utcára lobogó fülekkel és csattogó fogsorral, hanem nyugodtan (hajjaj) ülünk, és várunk az "engedélyre". Magam is meglepődtem, de egész jól ment.
Elindultunk tehát a szokásos irányba, ismerős kutyák, ismerős környezet, szimatolás, ilyesmik. Ám a mi kutyáink sokkal jobban siettek, mint mi (mi egyébként egyáltalán nem siettünk) és olyan erősen húztak, mintha rénszarvasok lennének a télapó szánján. És húztak, csak húztak, minden dorgálás ellenére, és addig húztak, amíg az a fémkarika a nyakörvön, amibe a pórázt lehet tenni, szét nem nyílt. Na akkor nekilódult Bandi, közben szemből jött egy autó, de még időben sikerült utánakapni és a grabancánál fogva visszarángatni. Áthidaló megoldásként a pórázt a nyakörv csatjára tettük, ami kb. hét és fél percig bírta, majd Bandi ismét elszabadult. De most nem szaladt messzire, viszont a nyakörv végleg használhatatlanná vált :( Mivel elég messze voltunk a kutyaotthontól, és a Pozsonyi úton nem tanácsos elszabadult kutyakölykökkel közlekedni, a pórázt hurkoltuk Bandita nyakára. Szegény kutya...
Egyébként nemcsak Bandi nyakörve ment tönkre: Carlosét valamelyik rosszcsont megrágta és letépte a végét úgy, hogy csak két lyuk maradt rajta. A vandálok :)
Mondanom sem kell, a mai program új nyakörv vásárlása a veszedelmes kutyáinknak.
Itt most kezdett el esni a hó, kiváncsi vagyok a reakciókra...

Na, ki ül a konyha kövén???