Carlos, Nándi, Pálcika

Úristen, de régen írtam... utoljára talán a vizslatúra volt a téma. A túrát összefoglalva: rengeteg vizsla volt, de a mi két ebünk volt a legszebb mind között!

A két kutya közötti jellembéli különbségek azonban egyre erősödnek: Bandi egy angyal, Carlos pedig maga az ördög. Folyton beszökik, ellopja a pénztárcámat, karmol és harap és minden reggel megszivat minket az elterelő hadműveletével. Ugyanis: reggeli után mindig van még egy egészségügyi séta, ahol két kutya és két gazdi vesz részt. Tiszta családi idill, simogatás, becézgetés, laza játék és futkározás, s ilyesmik, amikor egyszercsak Carlos elképzelhetetlen sebességbe kapcsol, és tudván, hogy most nincs aki kizavarja a házból, lenyomja a kilincset, és amit csak tud, bevisz a kutyaólba. Roppant elmés kutya, nem?

Tegnap, az aranybulla többszöri körberohanása után kilátogattunk a Halesz parkba. Ez a park köztudottan nagy kutyás hely, bár arra magam sem gondoltam, hogy ennyi kutya lesz, mint amennyivel tegnap találkoztunk. Voltak alacsony és magas, fiatal, illetve idősebb ebek és természetesen Bandi és Carlos. Crl vérmérsékletének megfelelően azonnal belerohant a kutyatömeg közepébe, minden kutyával kölcsönösen megszaglászták egymást, majd fergeteges kergetőzés következett, ezalatt Bandi szorosan a nadrágszáram mellett behúzott farokkal üldögélt, és ha véletlenül egy kutya közeledni mert felénk, azonnal hátatfordított, hogy még csak ne is lássa a másikat! Kb. 3/4 óra múlva - amikor megjelent egy 3 éves magyar vizsla szuka - végre Bandi is feloldódott némileg és hajlandó volt elhagyni a biztonsági zónát, ha csak rövid időre is. Így aztán Crl-nek van legalább 20 kutyabarátja, Bnd-nek csak egy, de az legalább magyar vizsla :)

Azt kifelejtettem, hogy jelentkeztünk a 6. Vizsla Túrára!!!!

Tegnap volt varratszedés! Minden rendben a sebbel, illetve annak helyével. Azt hiszem, beíratkozom egy állatorvosi szakasszisztens tanfolyamra, nagyon menne :) A műtét előtt a borotválásban segédkeztem, most meg a kutya mozdulatlanná tételében. Mondjuk utóbbit jobb is, ha a gazdi csinálja, Bandi így is úgy remegett, mint a nyárfalevél. Megkapták a veszettség + kombi oltást is, a következő bökésre már meghívót fogunk kapni - amit reméljük, hogy el is tudunk olvasni. Nem emlékszem, hogy írtam-e, hogy a kutyusok végigolvastak egy számlalevelet a fogaikkal? A kert legeldugottabb sarkában leltem rá a levélre, kicsit nyálasan. A borítékot meg apró cafatokra széttépték :) Szóval remélem az oltási meghívót épségben találjuk.

Jujj, de sok mindent kellene írnom, mert egy csomó mindent nem meséltem még el. A legfontosabb azonban az, hogy holnap varratszedés + oltás, tehát most két kutyával megyünk orvoshoz. Bandival valószínűleg komolyabb terápiás beszélgetést kell folytatnunk, hogy beimádkozzuk a rendelőbe. Legutóbb - a műtét utáni kontroll alkalmával - egészen addig nagyon bátor volt, amíg a rendelő előtti padon üldögéltünk, aztán amikor befordult a sarkon a doki, és köszöntötte a kutyát, Bandi bemászott a pad alá és nem méltóztatott onnan előjönni. Carlos most könnyebb eset lesz, gondolom megint elalszik a vizsgálóasztalon. Reméljük nem lop el semmit :)

A hét, sőt a múlt hét újdonsága a kutyaházajtó! Még a sérvműtét napján leszigeteltük a kutyaházat (2 cm polisztirol és osb + zsindely a tetőre), a héten pedig vásároltunk átlátszó műanyag szalagfüggönyszerű valamit, amit az ebedlik fél perc alatt megtanultak használni. Befele menet nagyon helyesen az egyik mancsukkal belökik a műanyagot, aztán mennek, kifelé viszont fejjel rohannak - biztos jobban sietnek :) Szóval a kutyaházban trópusi hőség honol; néha átfut az agyamon, hogy talán kimegyek hozzájuk aludni.

Aztán még mi is történt? Ja igen, a nyúl eset! A már említett futkározós helyen (az aranybulla mögött) voltunk, két gazdi két kutya arányban. Sétálgattunk, élveztük a napsütést, meg a friss levegőt, a vizslababák még a sok új illatot is és hogy végre nem szólunk nekik, hogy most ezt ne csinálják, meg azt ne csinálják, meg ilyesmik, amikor az idilli nyugalom kellős közepén egy nyúl előugrott valahonnan és keresztülvágtatott a szántón, a mi két kutyánk a megdöbbenés legkisebb jelét sem mutatva tétovázás nélkül a nyuszi nyomába eredt, és becsületesen megkergette. Ezúton üzenjük a nagyfülű nyúlnak, hogy még fél év és el is kapjuk, nem csak kergetjük!

Egyébként egyre többet sétálunk póráz nélkül. Bandi olyan aranyos, mert amikor sima esti séták alkalmával levesszük a pórázt róla, négylábon ugrál, és közben imádnivalóan lobognak a fülei. Szerintem nagyon vicces. És nem mer lemenni a járdáról - igen okosan! Carlos pedig mindig elszalad, legtöbbször talál olyan helyet, ahova nem kéne bemennie, de neki ott nagyon jó, és általában nem is akar kijönni onnan. Ja, és van egy kutyabarátunk is, egy 8 hónapos golden retriever (-szerű) kutyus, aki szintén fiú, és kb. egyidőben járunk sétálni, úgyhogy néha összefutunk, és akkor lehet bandázni...

És nem is akármilyen. A minap Zolival éppen arról győzködtük magunkat, hogy biztosan azért zsebel Carlos, mert mindig azt látja, hogy onnan kerülnek elő a jutalomfalatok (úgy tűnik, hogy a "falatok" már világos, a "jutalom" része a dolognak még nem tiszta :D). Aztán tegnap reggel szomorúan vettük tudomásul, hogy Carlos igazi kleptomániás. Azt tudtuk, hogy betörni bármikor képes, de hogy tudatosan, és azért, hogy elemeljen valamit (nadrág, póráz, cipő, papucs...) az előszobafalról, azt nem gondoltuk volna. És a kis aljas még szegény "ártatlan" Bandikát is beleviszi a rosszba.

Bandika egyébként teljesen jól van a műtét után. Tegnap egyedül autóztam velük a futkározós helyre az Aranybullához és onnan haza, de útközben megálltunk virágot venni Vivunak szülinapjára. Kutyusok rendkívül nyugodtan üldögéltek a hátsó ülésen, szemlélték a nagyvilágot, és mukk nélkül tűrték, hogy kiszálltam az autóból. Bementem a boltba, virágválogatás közben sűrűn kinéztem, hogy ellenőrizzem a létszámot, aztán fizettem a pénztárnál, és mire visszafordultam, már csak egy kutyát láttam a hátsó ülésen. Egyet meg az anyósülésen. Bandi valószínűleg úgy gondolta, hogy majd megmondja merre menjünk :) Persze Carlos lelki sérüléseinek elkerülése érdekében visszahelyeztem a drágát az eredeti helyére és hazaautóztunk. Otthon pedig aludtak egy jót a jószágok a kimerítő rohangálás-szimatolás után (gyakorlatilag eldőltek és úgy maradtak)

Na jó, úgy döntöttünk, hogy megfogadjuk a tanácsot, elvégre nem sovány egyik sem, bár arról beszélgettünk, hogy úgyis csak Bandit visszük a dokihoz, és addig Crl tud enni egy kis ebédet. Szerintem elájulna, ha nem ehetne. Vagy betörne :)

Azt már említettem, hogy időközben Crl-ből profi zsebtolvaj lett? Egy szempillantás alatt bárkit kizsebel, főleg engem. Ma délben például egy tizes csomag papírzsepit nyúlt le, amivel villámgyorsan beszaladt a kutyaházba, annak is a legmélyére, nehogy elvegyem tőle. Nyilván egyébként sem volt semmi esélyem, mert mindkét kezem tele volt mindenféle szatyrokkal és táskákkal, amik közül az egyik egy kiflikkel telt zacskó volt, amit Bandi kedvesen kiharapott úgy mellékesen. De nem ez volt a vicces, hanem az, hogy amikor letettem terheimet és bemásztam négykézláb a kutyaházba (még nem nevetni!!) és ádáz küzdelem árán visszaszereztem a csomagot, majd használni szerettem volna egyet a tíz zsepiből, kiderült, hogy mindegyiken van négy db lyuk, természetesen a stratégiailag fontos középső területeken - vagyis Crl átharapta az egész paklit úgy, ahogy van. Szóval nem elég, hogy lopós, még vandálkodik is :) Át kell gondolnom a nevelési elveimet...

A nagy alomból (11 kutyafő) íme Süti, Bnd és Crl lánytestvére - azt nem tudjuk, hogy idősebb-e, vagy fiatalabb, hiszen azt sem tudjuk, hogy a két srác közül ki a melyik...

A felső kutya Bandi, az alsó Carlos. Már olyan nagyok, hogy felérik a kilincset, és reggel bebizonyították, hogy használni is tudják.

Beszéltünk az állatorvossal, jövő héten hétfőn délután kettőre kaptunk időpontot Bandi sérvének megműtésére. Vasárnap még ehet vacsorát, aztán a hétfői reggeli és ebéd kimarad. Nem lesz könnyű feladat. Szerintem átmenetileg szét kell költöztetnünk a kutyákat....

Óóó, gyorsan kihasználom az alkalmat, hogy hozzáférek az internethez (Devoéknál) és bejegyzek. A tegnap esti - vacsora előtti - mérlegelés eredménye az alábbiak szerint alakul:

Carlos 14,4 kg-t nyom, Bandi pedig 15,2-t. Igen, az állatorvos által lesatnyázott Bandita (nem tudom megbocsátani neki ezt a sértést) igazán súlyos egyéniséggé fajult el...

Most, hogy már minden oltásuk megvan, rengeteget sétálunk a környéken, szépen lassan megismerjük az utca összes kutyáját, bár a kerékpárosok és a futók még mindig olyan érdekesek, hogy ülve kell csodálni őket :) Nagyon utáljuk a 24-es buszt a Pozsonyi úton!

Ja, és Crl-nek vannak szép új fogai (kettő darab), kb. úgy néz ki, mint egy egér, valamint kezd ő is hasonlítani szőrzetileg Kasura. Mindenképpen említést érdemel a hajgumik imádata - óvatlanabb lehajolásaim alkalmával Crl egy pillanat alatt a fejem búbján terem, s kirángatja belőle a hajgumit/csatot. Még mindig Crl nevéhez fűződik az a kedves gesztus, amit még úgynevezett jólnevelt férfiaktól is ritkán kap az ember - ugyanis a múlt hét elején hozott nekem virágot. Tény, hogy ki kellett zsarolni (hát igen, nekünk nőknek ez az egyetlen fegyverünk...), mert már hosszabb ideje foglalkoztam Bandival, s szegény Carlos, hogy felhívja magára a figyelmet, úgy gondolta, hogy hoznia kell valamit. Így esett az eset.

Legközelebb fénykép is lesz az ördögökről, ígérem!

Valaha a nagyonnagy főnökömnek szintén két vizslája volt - egy fiú és egy lány. A múlt héten együtt utaztunk, így a megfelelő alkalom adódott arra, hogy kifaggassam a vizslatartás minden apró részletéről. Sztorizott, vicceseket, meg kevésbé vidámakat, végül egyetlen mondatban megfogalmazta a lényeget: az egyetlen baj a vizslákkal, hogy azt hiszik magukról, hogy ők is emberek. És tényleg!

Vasárnap délután a nagy jóidőre való tekintettel a kutyusok gondoltak egyet és kifeküdtek napozni. Hogy ne unatkozzanak annyira, kaptak egy-egy fogtisztító funkciót is betöltő rágószalagot (2 in 1). A rágcsálás általában úgy leköti őket, hogy szinte teljesen megszűnik a külvilág, ez alkalommal azonban valami más történt. Bandika fogta a kis szalagját, és elvágtázott vele a tuják közé, majd komoly munkába kezdett: kiásott egy kisebb gödröt, belehelyezte a szajrét és betemette a kis orrával, közben morgott és röfögésszerű hangokat adott, miközben a két gazdi vinnyogva nevetett a teraszon, hiszen a szalagból mintegy másfél centi kilógott. A kutya dolgavégeztével visszajött a teraszra, elvette Carlostól a szalagot és nyugodtan rágcsált, mintha semmi sem történt volna. Carlos olyannyira megdöbbent az események ilyen alakulásán, hogy még morogni, hörögni is elfelejtett, pedig az az ő jogos tulajdona volt. Crl aztán a tuják között keresve vígaszt, megtalálta a rágcsálnivalót és boldogan csatlakozott huncut testvéréhez.

Egyébként mindig gyanúsan hamar eltűntek a préselt bőrből készült csontok is. Lehet, hogy azokat is elásták az ördögök a nehéz napokra?

Hát azt hiszem, nem kell különösebb kommentár a képhez :)

Bnd szőrváltásba kezdett, már majdnem olyan színű, mint az anyukája. Crl legjobban Frakkhoz hasonlít.

Kedves Olvasóink és azok, akik nem olvasnak, csak nézegetnek!

Az alábbiakban feltűnő bobtail típusú kutyusoknak keresünk gazdit! Az ebek jelenleg Kőszárhegyen élnek, pont így néznek ki, mint a fotón. Kívánságra több információval is szolgálunk (hogy mikor születtek és milyen neműek, például).

Hát ilyen amikor mérlegre állunk. Már elég régen nem írtam, pedig a kutyák csak nőnek, csak nőnek és egyre huncutabbak. Crl remekül visszahoz minden eldobott játékot, Bnd pedig megpróbálja oldalbatámadni, elvenni a labdát. Nem mindig sikerül...

Pénteken voltunk oltásért. Az autózás remekül ment, a pórázhoz viszont még szokni kell - vagy húznak, mint egy husky, vagy makacs üldögélés van. Beszéltünk a sérvről is, szeptember végén, a veszettség elleni oltással egyszerre műtik majd a kutyát.

Vasárnap fülmosást tartottunk, egész jól bírták.

Már nagyon várom, hogy minden oltásuk meglegyen, és akkor lehet velük nagyokat sétálni mindenfelé...

Most gondoltam bele, hogy (alig) több mint 1 hónapja élünk együtt a két ördöggel! Holnap oltásra visszük őket, remélem, hogy most is elalszanak a vizsgálóasztalon és semmi gond nem lesz velük. A vizslaorvost már megfenyegettem érkezésünk hírével, vár minket...

Ismét ráálltunk a mérlegre! Szenzációs eredményt kaptunk: kutyusaink 11 kg-osak, Crl már csak 10 dekával nehezebb mint Bnd.

Időközben az előszobában találtunk még két kutyát, akik pont olyanok, mint a mi két kutyánk, sőt, egyszerre mozognak, és ez nagyon izgalmas! Két dolgot bánnak igazán az ebek: az egyik, hogy nem lehet őket megkostolni. A másik meg az, hogy csak akkor találkozhatnak, amikor sikerül beszökni a házba. Viszont ilyenkor valahogy a gazdik is megduplázódnak :)

Történt, hogy tegnap délután a nagy rohangálásban kimerülve Bandi egyedül hempergett a kutyatartó edényben. Megkérdeztem tőle, hogy merre van a kedves testvére, mire ő csak nézett, mondván, hogy az előbb még itt volt, de most nincs. Mivel így felére csökkent a kutyakészletünk, ami - valljuk be - elég jelentős hiány, azonnal Crl keresésére indultunk. Én a kertben próbálkoztam, bár élt bennem némi gyanú, hogy talán észrevétlenül besurrant a konyhába, de ott sem találtam. Félperces keresgélés és hívogatás után már a pánik kezdeti tünetei ütköztek ki rajtam, amikor Zoli-gazdi hallani vélte valahol nyüszíteni. Na ettől aztán végképp bepánikoltam. Mire észbe kaptam, már jöttek is elő kettesben a garázsból. Valószínűleg akkor szökhetett be a jószág, amikor Zoli bácsi kb. 20 másodpercre kinyitotta a garázsajtót. Szegény kiváncsi kutya nagyon megijedt és életében először megszeppent egy kicsit. Még leszidni sem tudtuk, olyan bűnbánó arccal üldögélt :)

Itt egy újabb parádés megnyilvánulás - még mindig Banditól. Elkezdtem figyelni a kutyát, gyakorlatilag bármely testhelyzetben képes aludni. Ugyanez igaz Carlosra azzal a pontosítással, hogy bármely testhelyzetben képes enni.

Időközben mindketten összebarátkoztak a szomszéd kutyussal - elég sokáig csak Carlos ápolta a kapcsolatot - és (sajnos) egyre nagyobb érdeklődéssel szemlélik a kerítésen túli világot.

 

Drága kiskutyáink furcsa módon reagálták le az esős időjárást: tegnap délután egy óra óta kisebb megszakításokkal - szigorúan csak az in- és output erejéig - alszanak. Egy kutyaértő azt állította, hogy alvás közben nőnek a kutyák. Most megnézzük, hogy mi igaz a hírből... Tegnap láttam két dán dogot. A kisebbik feje is csípőmagasságban volt - lehet, hogy őket azért néha felébreszthették volna ;) 

Teljesen elkenődtem... megpróbáltam fényképeket feltenni, de azt hiszem, túl nagyok. Amit sikerült megjelentetnem, annak meg hiányzik a fele.

Segíccccccsssééééééééég!

Ezt írtam, amikor nem tudtam képet csatolni:

Kedves Olvasóink!

Végre tudok fényképet is csatolni, bár a minőségük hagy némi kívánnivalót, ugyanis telefonnal készültek - bizonyos pillanatok elmúlnak, mire leérek az emeletről a fényképezőgéppel, amiben egyébként sincs elem :)

Ó, igen, Bandi alszik. Mondanom sem kell, hogy a megörökített pillanat előtt az agyagedényben a virágaim éltek. Azóta a növénykék - Bandi hathatós segítségével - feldobták a gyökerüket. Amikor elkeseredésemben a maradék (nem sok) földet is kiborítottam az edényből, előkerült egy csont alakú rágóbigyusz... :D