Carlos, Nándi, Pálcika

Most már tudjuk, hogy annak, hogy éppen február 24-én van a szökőnap, annak naptártörténeti okai vannak, de arról még mindig mit sem sejtünk, hogy Bandi miért szökött meg négy egymást követő napon itthonról. Az első kettőt még megmagyaráztuk az utca végén tüzelő spániel…

Itt ülök a kanapén, ölemben a laptop, jobbomon Bandi, nem messze a fotelben Carlos. Bal kezemnél egy zacskó megbontott illatozó sajtos chips. A zacskó zörög, én hangosan ropogtatok. A két kutya meg úgy alszik, mint a bunda. Szerintem elájultak, vagy nagyon betegek...kihívjam…

Hogy kutyapolitikailag korrekt legyek, bemártom Carlost is:              És egy kanapén pihenős-jókutyás:

Igen, ezek még mindig Bandi képek... ezen meg talán Szepiről álmodozik :)

A borzasztó hideg időjárás ellenére szokatlanul virgoncak a kutyák, főleg Bandi, mint ahogyan azt a címben már jeleztem. Szóval, az történt, hogy elindultunk sétálni, mentünk, mentünk, mendegéltünk és valahogy az a furcsa balsejtelem gyötört, hogy elhagytam az egyik kutyát.…

Na, ideért a hó...már napok óta esett, de ma meg is maradt. A hóval együtt szánkózó gyerekek is ellepték a kedvenc sétahelyünket, az aranybullát. Sokáig morfondíroztam, hogy merre kellene sétálnunk, végülis úgy döntöttem, hogy pont annyit változtatok a megszokott útvonalon,…