Carlos, Nándi, Pálcika

Három vizsla életéről, akik természetesen mind egyéniségek.

Friss topikok

  • kisica: Hiányoznak a hírek :( (2013.05.21. 21:17) Húsvétra hangolva
  • kisica: Ige - igen, még szeretnénk képeket, híreket! <3 (2013.03.04. 12:46) Meglepetés
  • kisica: Olyan jó olvasgatni és nézegetni a blogotokat. Hiányoznak az új bejegyzések :-( (2012.12.28. 12:12) Ágymelegítő
  • _Vezo_: A körte szezon :D :D :D (2012.07.24. 11:48) In flagranti
  • kolytyi: Itt a Kutyaolimpia!!! (vagy Kutyolimpia?): www.declansdogsblog.co.uk/2012/06/are-you-startin-to-g... (2012.06.22. 11:00) Indiszkrét

Linkblog

Utolsó kommentek

  • kisica: Hiányoznak a hírek :( (2013.05.21. 21:17) Húsvétra hangolva
  • tarkakutya: @kisica: igen, készülődik! Már elkezdte az új bundáját növeszteni. (2013.03.20. 07:51) Húsvétra hangolva
  • kisica: Nagyon jó, kis húsvétváró képek! :D Köszönjük! Tökéletes úr készül is már az Ő Ünnepére? (2013.03.19. 20:06) Húsvétra hangolva
  • kisica: Ige - igen, még szeretnénk képeket, híreket! <3 (2013.03.04. 12:46) Meglepetés
  • kolytyi: Még, még, ennyi nem elég! Gyorsabban, gyakrabban, többet!!! És ilyen szépeket! :-) (2013.01.11. 19:23) Meglepetés
  • Utolsó 20

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

A fehér szörnyeteg egész éjjel és még reggel is a kertben tartózkodott. Mivel mindenféle szempontból útban volt, apám felhelyezte kerítésfal tetejéree, átmenetileg A szomszédban folyó építkezésről azonnal felháborodott és sajnálkozó hangok jöttek. Vicces, amikor egy csapat ács egyszerre kezd el sajnálgatni egy 10 dekás macskát... Szóval megkapták a felvilágosítást a macskáról és az udvart birtokló két ebről. Kisvártatva az egyik fickó jelentkezett, hogy ő hazavinné a macskát. Nyilván azonnal a rendelkezésére bocsátottuk, némi tejbe áztatott kutyatáppal egyetemben, hogy azért éhen ne haljon az a dög.

Szóval szerencsés véget ért a cicasztori.

És ha már így  belejöttem a gazdakeresésbe: tegnap este hazaérkezett Olaszországból egy a veszprémi Betekints kennelből származó magyar vizsla szuka. A kislány egyéves és ivartalanított. Neki is gazdát keresünk!

3 komment

Már korábban is akartam írni egy bejegyzést a macskákról. Elsősorban azért, mert feltűnően kevés macskát látok az állatorvosnál, dacára annak, hogy szerintem sokkal több macska van a világban, mint kutya. Másrészt utálom a macskákat, ahogy Frakk utálja Lukréciát és Szerénkét.

Kipécéztem magamnak néhány macskát, például a szembeszomszédékét, akinek a gazdája füle hallatára mondtam el, hogy ha bemerészkedik a kerítésen a gusztustalan csipás szemeivel, nem állok jót a kutyák viselkedéséért.

Aztán itt van ez a másik, akihez még gumikesztyűben sem nyúltam hozzá, olyannyira felháborítóan betegnek nézett ki. És ez a dög nem volt rest két vizsla után jönni az utcán, aztán pedig befeküdni a kutyaólba a kutyák közé!!! Én először el sem akartam hinni, hogy a macska tényleg az ólban van, azt hittem, hogy a kutyaház alá kuporodott be (egyébként olyan kicsi, hogy talán még Tökéletes úrhoz is beszivárogna a rácsokon). Carlos a maga birka természetével teljesen elfogadóan viselte mindezt, míg a kiskutya teljesen összezavarodott, és felháborodva szagolgatta a macskát, majd a helyét. Többször kitessékeltük a macskát az utcára az udvarból, ám mindig visszajött, sőt leült nyávogni a bejárati ajtó elé, aztán amikor látta, hogy ott esélytelen a bejutás, hátrament a teraszra.

Én komolyan nem tudom, miből gondolta, hogy szívesen látjuk?! Meg amúgy is, nem kellene félnie egyszerre két kutyától??

 

10 komment

Igazából ez már a második alkalom volt, mert egyszer apu tévedésből Nándit is elvitte sétálni, amikor még nem volt meg minden szükséges oltás. Csak ugye akkor sem mi, sem a fényképezőgép nem volt ott. Most viszont...

Az első gondot rögtön a kapu okozta, mert eddig arra neveltük Nándit, hogy bizony ő azon nem léphet ki, még akkor sem, amikor az egész falka kapun kívül viháncol. Szerencsére itt van nekünk Carlos, aki viszont pontosan tudja, hogyan lehet fenyítés nélkül távozni, és ezt rögvest be is mutatta: leült, megvárta, amíg kimegyek a kapun és szólítom. Ezután jött Nándi nyakörvvel, pórázzal, akárcsak a nagyok. Eleinte húzott, később a lábak között kavirnyált, aztán cikkcakkban közlekedett, majd a Carlos mellett akart menni, nem sokkal később inkább mögötte, szóval szép kis cirkusz volt, de első pórázos gyakorlatnak megtette. A műsor Carlosra is hatással volt, azonnal elfelejtett rendesen közlekedni, több ízben a fenekére kellett suhintani közepesen lágyan. Mire a türelmem végleg elhagyott volna, kiértünk a szántóhoz, ott aztán mindenkit elengedtünk.

Már kb. félúton lehetett látni, hogy Nándi veszít a kezdeti lendületből, ez a séta végére odáig fajult, hogy kifejezetten szépen sétált. Most alszik és néha vernyog egyet. Egyébként ma elfelejtett megharapni.

7 komment

Az irigy kutyáknak mindig a másiké kell. Szegény gyagya Carlos :)

2 komment

Megpróbáltam az algás fogtisztító lapokból szusit csinálni, de képtelenség, mert csak nyálasan tekercselhetők, de úgy meg már mindegy…

Ez az algás, Carlos nagyon kedveli, sokkal jobban, mint az azonos márkájú, de algamentes és ráadásul fura színű (ott balra az sárgás-barna) változatot:

Itt láthatjátok a legutóbb beszerzett rágnivalókat, mindenféle méretben, kinek-kinek szájmérete szerint:
Személyes kedvencem ez a világoskék csontalakú tárgy:
Nem olcsó mulatság, de a két végén lévő sötétebb foltok rugalmasak, és a kiálló sörték masszírozzák az ínyt a kiskutya szájában (bár a képen leginkább a nagykutya fognyoma látszik)
 
Nándinak mondjuk nem ez a kedvence, hanem az, ami a nagykutya szájában van, aki ezért mindig megmorogja, sőt legtöbbször még a kutyaházba sem engedi be.
Aggódni ne tessék, Carlos kap rendes csontot is! (a picinek még nem mertem adni)

7 komment

17.
szeptember

A harmadik

tarkakutya  |  3 komment

A harmadik oltást is megkapta Nándi kutya. Egyelőre még kutyaszállító alkalmatosságot használunk az eb mozgatásához, ami elég vicces, viszont garantáltan nem fázik benne a jószág, sőt talán inkább egy kicsit melege is van. Van fejkilógatós opció a szatyron, és van külvilágtól elzárós is, de ezt Nándi UTÁLJA!

Az állatkórház várójában:

A vizsgálat megint súlyméréssel kezdődött, a kis dög már 7 kilós. Aztán jött a hallgatózás, meg az injekció. Mivel Nándi igen jó kutya volt, kapott egy adag mintát abból a tápból, amit amúgy is kap :)

Nándi az asztalon:

3 komment

Carlos féltékeny, és nem rejti véka alá, azonnal Nándi tudomására hozza fülsüketítő monoton csaholással. A kiskutya átmenetileg kikerekíti nagy ártatlanra a szemeit, kicsit hátrahúzza a fejét, esetleg valamelyik* mellső lábával engesztelően gyorsúszó karmozdulatokat tesz, de úgyamúgy letojja az egészet magasról. A féltékenység tárgya nyilván az ölben csücsülés. Carlos meggyőződése, hogy az csak és kizárólag az ő kényekedvére van, más kutyáknak ott tartózkodni tilos, de minimum életveszélyes. Pedig éppen Carlos az egyedüli, aki nem tudja, hogy ennek a kis vakarcsnak a dédelgetése általában nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okoz, és nem is olyan mulatságos. Visszaemlékezve a nagykutya gyerekkorára, ő sem volt ám különb, rengeteg vékony sebhely van a kézfejemen a nagyságos úr tejfogainak köszönhetően.

Holnap megint megyünk az állatorvoshoz, a harmadik oltásért, meg a kutyaboltba rágócsontokért és algás lapokért, mert most az a sláger a jószágoknál, és rettenetes ütemben fogy.

Ja, és az a nagy újság, hogy ma reggel tiszta volt a járólap a nappaliban és az előszobában is!!! De még nem kiabálom el a szobatisztaságot, lehet, hogy csak a véletlen műve volt...

*van olyan, hogy a kutyák jobb, vagy balkezesek? Mert Carlos alapvetően a bal "kezét" használja, míg Nándi a jobbjával hadakozik inkább.

1 komment

Csak ÍGY ne járjunk sose :)

Szólj hozzá!

07.
szeptember

Öleb

tarkakutya  |  3 komment

De nem ám a kicsi, hanem a nagy 30 kilós mamakedvence! Mindig pihenésre használja a helyet, itt éppen az úszásban fáradt el:

Ezek meg az éjszakai alváshoz történő bemelegítéskor készültek:

3 komment

Én tudom! Itt:

Nándi pocakja 6, 12 és 18 órakor pontosan jelzi az étkezés idejét, küldi az agynak a jeleket, hogy MINDENÁRON fel kell hívnia a gazdik figyelmét az etetésre, nehogy elmaradjon.

Az eb szórakoztatóan gömbölyded - a pocakján kívül imádnivaló még a tappancsa és a pofája is, szívesen vizslatjuk őket egész közelről is:

2 komment

Végre, végre, végre! Ezt vártam! Ezt a pillanatot, amikor a külvilágról tudomást sem véve együtt őrjöng a két kutya. Carlos végre teljesen feloldódott! Gyorsan meg is mutatom.

Nándiról egyébként nagyon vicces képeket lehet csinálni.

 

Ezt meg fentről, a lépcső tetejéről fényképeztem. A két kutya egymás mellett feküdt a kutyaházban, és szemmel tartotta a kertet. Nagyon kellett vigyáznom, nehogy hangosan felvihogjak.

Most így alszanak (bár a fényképezőgép hangjára Carlos kinyitotta a szemét)

P.S.: a bejegyzés megírása után anyám a következő mondattal állt meg az ajtóban: "ha a nyuszi is itt aludna, bejelenthetnénk, hogy kitört a világbéke".

4 komment

Nándi lefárasztása után - hogy otthon lehessen hagyni egyedül - elindultunk Carlos-szal sétálni egy nagyot. Volt vad rohangálás, mi közben pöffetegek után kutattunk. Az eb, ha úri kedve úgy tartotta, készségesen segített ebben, leginkább úgy, hogy átgázolt a gombákon. Krumplit szedni jobban tud, ezt három hete bizonyította, amikor csak mutatnom kellett, hogy ott keresd, és Carlos már ásott is, a krumplik meg csak úgy repültek ki a földből.

Szóval Carlos futott, egyenesen bele egy pókhálóba. Szerintem a pók - ha eddig nem volt az - most igazán mérges pók lett.

Szólj hozzá!

Most pedig néhány létfontosságú adatot fogok megosztani veletek. Olyanokat például, hogy a Nándor nevű eb 2010. július 9-én - pontosan Lukrécia napján, amikor én teljesen rendhagyóan ünneplem a névnapomat - látta meg a napvilágot Üllőn. Ez a napvilágot látás persze egy kutya esetében nem is igaz, hiszen az első néhány napban az égvilágon nem látnak, sőt szerintem nem is hallanak semmit. Nándin kívül még öt (ha jól emlékszünk) kiskutya vernyogott a mamának tejért. Az viszont teljesen biztos, hogy Nándinak van egy ikertestvére, a szó klasszikus értelmében. Alig tudtuk megkülönböztetni a kiskutyákat, annyira egyformák voltak - ugyanott és ugyanakkora fehér foltocskáik vannak, annyi különbség volt csak, hogy Nándi élénk érdeklődést mutatott a nadrágom iránt. Most azt hiszem, leginkább a hajam izgatja, ha teheti, azonnal beleharap a copfomba és vadul ráncigálja. Amúgy egy törpevízmű, megállás nélkül iszik és pisil - ezt fontosnak tartottam elmondani, mert az eddigi kutyáim nem voltak ilyen folyadékfüggők. Mint a kölykök általában, ijesztően gyorsan nő, az első oltásnál 3,1 kg, most csütörtökön, a második oltásnál 4,7 kg volt. A magasságát, meg a hosszát nem mértem, mert körülményesnek tartottam, de most, hogy végiggondoltam, lehet, hogy kidolgozom a kutyaátló-mérést.

Agyilag teljesen rendben van, rendkívül értelmes és mindenre figyel, csak amikor éhes, és átveszi a gyomra az irányítást, akkor rámenős és akaratos lesz. A gyomra kicsit érzékeny, most ötször (!) kap keveset. A napi adag három részre történő szétosztása ugyanis nem volt jó, a harmad adag annyira sok volt szegénynek, hogy órák múlva emésztetlenül kirókázta az egészet.

Hát a szőre... már puhul, de eleinte olyan sprőd és hosszú volt, hogy azt hittem, talán félig drótos lesz. Na nem mintha bántam volna, de még élénken él bennem Bandi és Carlos kölyökkori puhasága, amit annyira nagyon szerettem. És még azt is nagyon szeretném, ha kicsit sötétebb lenne, de a szüleit látva, biztosan barnul még.

Mindazonáltal rendkívül népszerű az eb, mindig összeszalad az utca népe, ha kint van az udvaron. Több ismeretlen rajongója is van, megállnak az autók, kiszállnak a népek és csodálják. De ki is tudna ellenállni ennek a látványnak:

3 komment

Pipacsék blogján láttam egy kreatív úszóleckés bejegyzést, és eszembe jutott, hogy nem tettem fel - csak felelőtlenül ígérgettem - a nyaralós képeket. Pedig volt ám kutyabuli, Pannival és Mandulával (középső és jobb oldali)!

Volt úszóverseny, meg csónakból ugrálás és itt pedig a stégről ugrálást láthatjátok. Eredetileg szinkronugrás lett volna, csak nem tudtunk eldönteni, hogy most akkor egy-kettő-háromra ugrunk, vagy három és utána lesz az ugrás. Így az a nagy cunamikezdemény én vagyok, a vetődő csodatest pedig Carlosé.

1 komment

4 komment

29.
augusztus

Disznók

tarkakutya  |  2 komment

Carlos evés előtt:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nándi evés után:

2 komment

28.
augusztus

Alakul

tarkakutya  |  7 komment

Napról napra jobb a kapcsolat a két kutya között. Carlos kezdi elfogadni a pici jelenlétét, bolondos ugrándozásait, gyerekes túlkapásait, örökmozgóságát és legyőzhetetlen kiváncsiságát. Ennek ékes bizonyítéka, hogy akkor is nyugodtan alszik, amikor a hebehurgya kis barátja odafurakszik és hol zsémbesen morgolódva, hol panaszosan nyünnyögve helyet követel magának a nagykutya ágyában. Nem húzódik el akkor sem, amikor Nándi a délutáni csendespihenő alatt zaklatja, sőt! Kifejezetten türelmes. A kiskutya is idomul: végre megértette, hogy ha Carlos nem akar játszani, akkor nem kell tovább piszkálni.

Itt meg sugdolóznak:

Cápa Vámpír:

7 komment

4 komment

Ezek mind Nándi egyéb becenevei. Talán egyik név sem szorul különösebb magyarázatra, akinek volt kiskutyája, az tudja, hogy egy cápa fogsora leselkedik áldozatra várva az ártatlannak tűnő vizslapofa mögött. A kisvakarcs gyorsaságáról pedig szolgáljanak bizonyítékként a ma délutáni fényképek. A sorozatot úgy, ahogy van, dobhatom a lomtárba:

 

A Carlos-szal való viszony rendeződni látszik, ma saját szemeimmel láttam, amikor a Nándinak adott lyukas zoknit a nagykutya incselkedve rázta a kiskutya orra előtt. Csak még az a baj, hogy Carlos sűrűn használja a mancsait, aztán ha véletlenül eltalálja Nándit, akkor vinnyogás van belőle. Szerencsére egyre kevesebbszer halljuk nyünnyögni a kutyát. Eleinte azt gondoltam, hogy egy sípolós labda lakik a kutyában és minden ki- és belégzéskor meg is szólal. De már éjszakai is alig-alig hallani sírdogálást, így mi is többet alszunk. Bevallom, az első néhány éjszaka elég kemény volt. Ma hajnalban azon kaptam a kicsit, hogy azért könyörög Carlosnak, hogy odabújhasson mellé - gyanítom, fázhat hajnalban a kis dög. Carlos ezt a maga módján elutasította és inkább kint aludt a kutyaházban - neki is kijárt már egy nyugodt éjszaka.

Ez az első közös alvásról készült fotó:

4 komment

Hogy mit szólt Carlos Nándihoz? Egyelőre meglehetősen távolságtartó a jövevénnyel, valószínűleg azért, mert Nándi első közeledése alattomos hátulról történő támadás volt, nyilván a fogaival, amik tűhegyesek. Azt hiszem, Carlos elfelejtette, vagy az is lehet, hogy igazából sosem volt tudatában annak, hogy valaha neki is ilyen csattogós fogsora volt. Én mondjuk annyira nem is bánom, hogy még nem oly nagy a barátság, végül is Carlos kint jár a dombokon, hegyeken, egy ilyen kiskutyának meg még nem 100%-os az immunrendszere. Ugyanez a helyzet Tökéletes úrral is, bár a méretbeli hasonlóság miatt inkább nyulazna Nándi - szemmel láthatóan, és füllel hallhatóan hiányzik neki a mama, meg a kutyatesók. Egyébként külön jelzi, ha éhes, illetve ha dolga van. Utóbbit néha csak akkor, ha éppen kezdi, így még elképzelhetetlen sebességgel sem lehet odaérni a tetthelyre - marad a törölgetés (és a kérdés, hogy "mi van, talán beszartunk?" 6:36-nál). Egyébként nagyon vizsla: megfelelően lobog a füle, szeret a párnán aludni és igen jó étvágya van!

Így lobog a füle:

Nándor fehérvári csatája:

Szimplán néz:

Szunyókál:

 

4 komment

És itt van és megérkezett ésésésés!!! Nándi:

Részletek majd munkaidőn kívül :D

6 komment

16.
augusztus

Őrület

tarkakutya  |  3 komment

Több okból is őrület, ami nálunk van. Először is, ma - közvetlenül a csak a mi teraszunkat érintő jégeső után valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag - Carlos a teraszon ücsörgött az ajtó egyik oldalán, míg Tökéletes úr ugyanezt csinálta, csak a szoba felőli részen. Nézték egymást, én meg őket, majd mindenkit a saját helyére küldtem. Nyuszi nemsokkal ezután heves hisztibe kezdett és a puszta ökleivel verte a teraszajtót, jelezvén, hogy jó volt neki a szobában is ám. Nagyon tud dörömbölni, és a szobaimádat is csak a megkutyásodosát támasztja alá.

Másodszor holnap érkezik Öcsike - egyelőre így emlegetjük - én nem bírok magammal, készítem a helyét, az útipoggyászát, oltásütemezést csinálok (mondjuk ezt nem nehéz, mert ugye az úgy van, ahogy, és szigorúan csak egyféleképpen lehet), már majdnem mindenkinek elküldtem az első fotókat, minden második szavam a "kiskutya". Áá, nem izgulok egyáltalán, nehogy azt gondoljátok!

Itt hívnám fel Kasu anyu gazdáinak figyelmét, hogy ismeretlen címmel visszajött az e-mail, amit nekik küldtem. Ez ellen tenni kell valamit, úgyhogy kérek szépen egy másikat!!!

Ezennel bemutatom őt:

Hogy őszinte legyek, nem várom, hogy betöltse Bandi kutya helyét, sem Carlos, sem az én szívemben, de biztos, hogy szeretni fogjuk, és bízunk benne, hogy ő is jól fogja érezni magát nálunk! És ha már megtaláltam, megmutatom az első képet, amit Carlos és Bandi almáról kaptunk :)

 

 

3 komment

Nem hiszem, hogy különösebb kommentár kellene a következő képhez. Nyúl uraság álmát semmi sem zavarja, bár a fényképezőgép kattanására egy pillanatra felnézett és szunyókált tovább. Valami fura dolog lehet a levegőben, mert Carlos is tud úgy aludni néha, hogy nem veszi észre, hogy hazaértem...és mitagadás, én is nagyon jó alvó vagyok :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A képhez mégis hozzátennék annyit, hogy a széket érdemes jobban megnézni. Azok a világosabb részek nyuszifognyomok. Mert ez egy vandál állat! :)

1 komment

Bandi kutyára emlékezvén mutatok néhány, számomra kedves, emlékezetes fotót:

2 komment

Az adásszünetben Keszthelyen nyaraltunk Carlos-szal. Volt nagy fürdés, csónakázás, grillezés (nyüszítés és énisakarokolyatenni-hiszti nélkül), ezekről képek később. Most azok a fotók jönnek, amiket újkutya ügyben fotóztam. Tudniillik megígértem Carlosnak, ha a németek nyernek a foci vébén, kap egy német vizslát falkatársnak... sajnos spanyol vizsla nincs, csak csizma, meg nátha, de olyat senkinek se kívánok, nemhogy a kutyámnak! Ja, meg van spanyolcsiga is, csupa negatív dolog...

Ezek a kölykök egy német vizsla szuka és egy magyar vizsla kan véletlen nászának eredményei. Az alom olyan, mint a német válogatott: tizenegy főből áll és meglehetősen színes. Azonban mindenki egyszínű nem úgy, mint Erich Kästner Petrezselyem hercegnője a Május 35 című könyvben (a blog olvasói számára kötelező olvasmánnyá teszem). Az alomban van három zsemlesárga, van négy fekete, a többiek meg csokibarnák. Baromi cukik!!!

6 komment

süti beállítások módosítása