Carlos, Nándi, Pálcika

Elmentünk a Bella-tóhoz úszni és ez lett belőle:

Újra itt, nyári fényképekkel! Bandi ismert hobbija mellett két újdonságot is bemutatok, de azt hatásvadászként a végére tartogatom.

Tehát, ennyit látunk Bandi kutyából, amikor igazán belelendül az ásásba:

De van, hogy ennyit sem látunk:

Előfordul, hogy kétkutyás méretű a gödör:

És a csúfondárosan koszos nózi:

Bandi újabb tudománya a vízmérceleolvasás. Fantasztikus, mennyi mindent megtanulnak :D

És a másik új trükk Carlos mutatványa. A búvárkodás:

A múlt héten alaposan megcsappant a cseresznyeállomány a fán, kb. kutyamagasságban. Sajnos nemcsak a gyümölcs került le a fáról, hanem néhány ágdarabot is lerángattak a mohó jószágok... ők még nem tudják, hogy így jövőre onnan már nem tudnak enni. Sebaj, nemsokára jön a meggy, aztán a körteszezon, mindig lesz mit enni napközben is :)

Íme egy kép a cseresznyézésről:

Carlos kutya valami különös szembetegségben szenvedett, amit először megpróbáltam kamillás lemosással házilag gyógyítani. A hozzám hasonló áltermészetgyógyászoknak mondom, hogy a kutya szemét tilos kamillával mosogatni! Kiszárítja és csak rosszabb lesz... Igen, ez a kutyaorvosnál derült ki, ahol a szemcsepp után kaptak az ebek egy-egy Lyme-kór elleni oltást. Természetesen most is nagyon "bátran" viselkedtek a kutyák a rendelőben, Bandi még talán sírt is, pedig valójában nem is vette észre, hogy kapott oltást. Carlos szeme ilyen volt, de már meggyógyult:

Elveszett!!!!

Elveszett egy 4 éves magyar vizsla kan Várpalota után, a szentkirályszabadjai lőtéren. Az átlag vizsláknál jóval magasabb, nagyon izmos, gyönyörű kutya. Tetoválási száma: (ebben nem vagyok biztos, azt mondta édesanyám, hogy egy M betű szerű jel és a szám 3250) Különös ismertetőjele: fehér folt a mellkasán. Kérem ha látták a kutyát, vagy megtalálták értesítsenek az alábbi elérhetőségek egyikén. 

Kecskeméti Tünde (06 30 2325 756, 06 30 9278 609, 06 30 633 5944, 06 30 718 9320) 

Nagyon siratják otthon Vitézt! A megtalálónak jutalom!

Kérlek rakjátok ki minél több helyre!

Mármint a fényképeket. A kutyák már régóta megvannak és mostanában nem is vesztek el (csak egy kicsit múltkor Carlos, mert visszaszaladt néhány kilométernyit, megnézni, hogy ott van-e még az a szemtelen madár).

Egyebekben tegnap kerékpároztunk, vagyis csak én, az ebek szorosan mellettem futottak - természetesen szabadon és nem pórázon. Kezdetben nem értették, hogy most mi van, hova sietünk ennyire, aztán rákaptak az ízére és bőszen lobogtatták a füleiket. Bevallom, tartottam egy kicsit a kalandtól, mert induláskor már láttam lelki szemeim előtt, ahogy Bandi megáll előttem és nem ugrik félre a száguldozó gazdi elől és mindketten nagyon összetörünk - a bicikliről nem is beszélve - de végül nem sérült meg senki, épségben hazaértünk :) A tegnapi napban egyébként volt még egy fura dolog: egyik kutyán/kutyában sem volt kullancs! Sajnos ritka az ilyen nap, ezek a dögök mindenhol ott állnak lesben!

A képek 2007. szeptember 25-én készültek.

Má' megin' Bandit dögönyözi helyettem...

Most már tudjuk, hogy annak, hogy éppen február 24-én van a szökőnap, annak naptártörténeti okai vannak, de arról még mindig mit sem sejtünk, hogy Bandi miért szökött meg négy egymást követő napon itthonról. Az első kettőt még megmagyaráztuk az utca végén tüzelő spániel ellenállhatatlan vonzásával, na de azt, hogy önsétáltatást hajtott végre - elsietett az Aranybulláig egy futó alakot molesztálva - azt nem tudjuk mire vélni. Szerencsére az összes kalandot megúszta ép bőrrel, ellenben a villanypásztort visszakötöttük, ami persze szegény Carlost csapta meg először...

Enyhül az idő! Remélem, ezek az utolsó jeges képek, amiket idén felteszek - múlt hét végén készültek. Mindkét eb fürdött, természetesen véletlenül. A képeken Carlos volt éppen a vízben, és bár úgy látszik, mintha Bandi segíteni akarna a kijövetelben, a valóságban egyáltalán nem így volt. Nem úgy néz ki Carlos a vízben, mint a Loch ness-i Nessy?

Itt ülök a kanapén, ölemben a laptop, jobbomon Bandi, nem messze a fotelben Carlos. Bal kezemnél egy zacskó megbontott illatozó sajtos chips. A zacskó zörög, én hangosan ropogtatok. A két kutya meg úgy alszik, mint a bunda. Szerintem elájultak, vagy nagyon betegek...kihívjam az állatorvost?

Hogy kutyapolitikailag korrekt legyek, bemártom Carlost is:

És egy kanapén pihenős-jókutyás:

Igen, ezek még mindig Bandi képek... ezen meg talán Szepiről álmodozik :)

A borzasztó hideg időjárás ellenére szokatlanul virgoncak a kutyák, főleg Bandi, mint ahogyan azt a címben már jeleztem. Szóval, az történt, hogy elindultunk sétálni, mentünk, mentünk, mendegéltünk és valahogy az a furcsa balsejtelem gyötört, hogy elhagytam az egyik kutyát. Persze nem ok nélkül éreztem ilyeneket, hiszen valóban csak egy kutya tartózkodott a közelemben, de míg én azt gondoltam, hogy a másik (és valljuk be, a másik alatt én Carlost véltem sejteni) az erdőben vadak után kutatva, esetleg titokzatos, emberi szemmel nem észlelhető lényeket bámulva a fákon (cserjéken, bokrokon, stb.) szórakoztatja magát, addig a két szemfényvesztő teljesen mást csinált. Tőle oly szokatlan módon Carlos jött mellettem. Bandi meg visszafordult és hazament. Elképesztő. Valami átkapcsolódhatott a kutyában, mert ma - szerencsére már hazafelé tartottunk a munkából - kaptunk egy hívást, hogy az egyik kutya az utcán szaladgál. HÁT PERSZE, HOGY BANDI VOLT! Miért nem jó neki ott, ahol van? Rosszasága előtt tisztelegve íme néhány fotó őfelségéről:

Most őszintén...tudnátok rá haragudni? :D

Na, ideért a hó...már napok óta esett, de ma meg is maradt. A hóval együtt szánkózó gyerekek is ellepték a kedvenc sétahelyünket, az aranybullát. Sokáig morfondíroztam, hogy merre kellene sétálnunk, végülis úgy döntöttem, hogy pont annyit változtatok a megszokott útvonalon, hogy ne keveredjünk komolyabb összetűzésbe ovisokkal és egyéb kutyaidegen kétlábúakkal - tudniillik gyermekeiket féltő szülőkkel, kik hógolyóval ostrom alá vennék "ártatlan" ebeimet... A terv sikerült, elég nagy ívben elkerültük a dombot, és a szűz hóban mindenféle kutyanyomokat hagytunk.

Bandi ismét előállt a fárafelnéző-gazdiszivató trükkel, íme így néz ez ki:

Jól látható, hogy a kutya elnéz messze a fejem felett, pont úgy, mintha tényleg lenne ott valami, és képes jókutyaságot színlelni csak azért, hogy komolyan vegyem - ma nem jött be neki, csakazértse néztem fel a fára :D

A fényképezést szorgalmasan folytatom, eddig úgy néz ki, hogy hosszútávon egyedül Carlos pózolásaira számíthatok - ő viszont profi ebben :)

Bandinak különös érzéke van ahhoz, hogy mikor kell hátat fordítania, nehogy tudjak róla egy rendes képet készíteni, így aztán rengeteg fényképem van a fenekéről, de most nem azt mutatnám meg, hanem egy strucc-félét, csak ez nem homok:

Ilyen profi modellel öröm az új fényképezőgép próbálgatása :)

Bár a vizsláról szóló szakirodalmak nagyrésze azt merészeli állítani, hogy a fajta nagyon intelligens, mégse lepődjünk meg azon, ha a "(Carlos,) hozz gyorsan egy labdát" felszólításra egy naranccsal érkeznek a kutyák, boldog farokcsóválás közepedte. Aztán meg lehet csodálkozni, hogy hova lett a vödörből a gyümölcs...

Hát, őfelsége Carlos vizsla valóban csak duzzogott... Miután volt olyan kegyes, hogy elfogadta a vacsorát, még vagy másfél órán keresztül tartott a "harag", aztán történt valami, amitől az eb újfent bekattant és ezzel egyidejűleg elmúlt a mosolyszünet, helyét óriási szeretetkitörések vették át - már ha szeretetet jelent az, hogy egy négylábú az életedre tör különböző módokon (erek átharapása, pofánnyalás, satöbbi)

Míg én újragondoltam Carlosszal való kapcsolatomat, Bandi elfogyasztotta a mosogatószeres áztatólevet abból a tepsiből, melyben előzőleg hurkát sütöttem. Annyira tisztára nyalta az edényt, hogy majdnem azt hittem, hogy elmosogattam, csak azt nem értettem, hogy akkor miért nem tettem a helyére...egyébként az egyik sarokban maradt egy kis zsír, mondtam is neki, hogy félmunkát végzett :) Különösebben nem aggódtam a kutya egészségéért, mert egyrészt alig volt benne mosogatószer, másrészt többször bebizonyosodott, hogy Bandi bélrendszere talán még a vasat is megemészti; maximum egy kis hányás-fosás tünetegyüttesre gondoltam, és ez reggel be is következett, szerencsére a fehér szőnyegre, mert ott jól mutat a szájon át távozott félig megemésztett zsíros paca... Nagyon érdekes jelenség, hogy Bandi még hányás közben is tudja csóválni a farkát, ha az ember közeledik felé. Délutánra kiheverte a gyomorbántalmakat urasága, így boldogan mehettünk sétálni a ragyogó napsütésben. Vittük a hétvégén kapott teniszlabdákat is. Carlos új mutatványa, hogy reptében kapja el a labdát, és örvendetes, hogy Bandi is egyre érdeklődőbben tekint a játékszerre, bár még nem tud olyan trükköket, mint a tesója. Carlostól például elég annyit kérdezni, hogy hol van a labda, és máris szolgálatba helyezi magát, kinyomozza a labda helyét és hozza is - persze ez nem egyedi jelenség, de mégiscsak fura, hogy Bandi nem tudja ugyanezeket a dolgokat... viszont tud ásni, nem is kicsit, és most, hogy végre felengedett a talaj, egész délután gyakorolta a tudományát. Most meg itt fekszik csigaformába tekeredve és óriásinagyokat sóhajtozva kipiheni a nap fáradalmait, hogy holnap újra az őrületbe kergethessen :)

Carlost a mai séta alkalmával verbálisan megfenyítettem, természetesen okkal. Azóta nem tárgyalunk. Nem fogadja el a kekszet tőlem, bár folyik a nyála, de elfordítja a fejét. Kértem tőle békülős mancsot, azt sem ad. Amúgy meg itt alszik a konyhaajtóban, ahelyett, hogy valóban elvonulna duzzogni. Szóval nem egészen értem, majd megírom a mosolyszünet kimenetelét...

Bandi örök vidámságát és jókedvét nem szegte az egyébként neki is szóló lelki fröccs - tudniillik több ízben nem hallották meg, hogy hívom őket, ebből én arra következtettem, hogy biztos rossz a fülük, esetleg talán süketek is. Ezért utánuk mentem, jól leszidtam őket és büntetésből pórázon sétáltunk tovább kb. 15 percig. Aztán, hogy enyhüljön a szigor, labdáztunk, akkor még aktívan részt vett a játékban Carlos is, de amikor hazaértünk, akkor már nem... Ilyet még sosem csinált :( Azért figyelem az ebet, mert lehet, hogy valami betegség az oka ennek az általam sértődésnek értett viselkedésnek...

szólj hozzá: Fagyott föld

Olyan hideg van, hogy kutyáink inkább ittbent gyakorolnak kegyetlen önuralmat rosszaságuk felett, nehogy a kelleténél is többet kelljen a fagyban tölteni. Amikor azonban a szükség mégis ráviszi őket a meleg fotel/kanapé/kutyapárna elhagyására, egész furcsa dolgok történnek. Mert ugye ez úgy működik, hogy kikéretőznek, kint elvégzik a sürgős teendőiket (idős nénik riogatása, postás megugatása, más kutyák barátságos vagy éppen barátságtalan üdvözlése), majd visszarohannak a bejárati ajtó elé. Attól függően, hogy melyik eb érkezik hamarabb, kétféle hangot hallunk. Ha Carlos érkezik előbb, halk sírdogálást hallunk, olyan "drága, jó gazdi, engedj be, kérlek"-félét... azonban Bandi úgy jön, mint egy tank. Néha attól félek, egyszer fejjel bezuhan az ajtón, kidöntve az ajtófélfát is. Ha netán ezt a "kopogást" mégsem hallanánk meg (ami teljességgel kizárt, mert a ház is beleremeg), felháborodott ugatással követeli, hogy azonnal nyissunk ajtót, különben...

Azért Carlos sem angyal, az előző bejegyzésben nyilvánosságra hozott videó óta ma majdnem miszlikre aprított egy 120 l-es kék szemeteszsákot is - szerintem meglephette a zsák különösen nagy mérete (már a normál bevásárlószatyrokéhoz képest), így idejekorán belefáradt a tevékenységébe. Mindenesetre annyit elért, hogy használhatatlanná vált a zsák.

A hideg miatt befagyott a murvabányában az a kis pocsolya, amit nyáron kutyastrandként használtunk. Szegény Bandi!!! Úgy megijedt attól, hogy a jégre lépve elvesztette uralmát a futóműve felett (értsd: ahány lába, annyi felé csúszott; egyébként brutálisan vicces látvány volt), hogy dühében másfél percen keresztül ugatta a jeget. Itt már én is elvesztettem az uralmamat saját magam felett és hangosan nyerítve vihogtam... Carlos miket gondolhatott rólunk...? :)

És most néhány felvétel 2009-ből (Bandi, Carlos, a harmadikat magunk sem tudjuk):

Ja, azt meg majdnem elfelejtettem elmesélni, hogy Bandi azzal szivat, hogy egyszercsak teljesen ötletszerűen megáll egy fa alatt és felfelé néz, mintha lenne ott valami.  Persze nincs, de én mindig bedőlök és felnézek, hogy mit néz a kutya :D

Mindenféle komolyabb rendbontás nélkül lezajlott a karácsony minálunk, bár ez talán annak is köszönhető, hogy a kritikus időszakban - családi vacsora - az ebek a házon kívülre kerültek átmenetileg.

Bandi több alkalommal belefalatozott a túrós pogácsába, állítása szerint pont olyan finom volt a pogi, mint a mákos bejgli... Kérdeztem tőle, hogy honnan tudja, de csak sunnyogott.

Szenteste átszaladtunk Zoli szüleihez, és úgy döntöttünk, hogy bent maradhatnak a kutyák, úgyis alszanak. Ezt a merész kijelentést arra alapoztuk, hogy az utóbbi időben többször egyedül hagytuk őket itthon a lakásban (mert eddig mindig kicsuktuk őket tudniillik), és mindig nagyon rendesen viselkedtek, vagyis aludtak. Mivel elég sok kaja volt, és mint tudjuk, egy vizsla bármire képes, ha enni akar, mindent gondosan elzártunk, lezártunk, bezártunk, nehogy.... Hazaérve azonnal a konyhában kezdtem, de minden érintetlen volt, ez már önmagában gyanús volt, ezért körbenéztem a nappaliban is, de ott sem voltak rosszalkodásra utaló jelek... hanem a dolgozóban! Két pompom hevert a földön. Még gondolkoztam is, hogy honnan lehet, amikor megláttam a zoknikat, amikhez tartoztak... Profi munka volt, a zokni sértetlen maradt! Már csak a bűnöst kellett megtalálnunk. Talán mondanom sem kell, beigazolódott, hogy az első számú gyanúsított volt a tettes: Bandika nóziján ott éktelenkedett egy árulkodó szöszmösz :)

És hogy Carlosról is beszámoljunk, bemutatunk egy felvételt, őkutyasága hobbijáról:

Júj, de nagyon régen írtam :(

Most is csak keveset, de azt feltétlenül szét kell kürtölnöm, hogy egy kis csapattal elvágtáztunk a Várpalotától északra található Boldogkő várához. Az összesen kb. 6 km-es út alatt Bandi szerelmes lett Szepibe, a csodaszép vizslalányba. Egész úton úgy követte, mintha az árnyéka lenne, ha Szepi egy pillanatra megállt, akkor Bandi a fejét az imádott nő hátára tette és ott ábrándozott. Néha azóta is rajtakapjuk egy-egy elmerengésen :)

Carlos is udvarolt, természetesen, de úgy láttam, hogy a testvéri szeretet győzött és inkább velem jött végig. Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy Puskás kutya felvilágosította az aktuális rangsorról.

Számomra nagyon érdekes, hogy amikor kölyökkutya korukban kijártunk a Halesz parkba, Carlos volt a kezdeményezőbb, a barátkozóbb kutyus, és Bandi ült mindig a lábam mellett, vagy éppen a lábamon (nem beszélve arról, hogy milyen jó kutya volt) és már csak attól, hogy felénk nézett egy eb, tiszta para lett. Erre most mi történik? Andris mindenkivel játszani akar - tegnap egy nyolchónapos óriásra nőtt németjuhásszal, tegnapelőtt egy rottweilerrel - Carlos meg tisztes távolból figyeli az eseményeket. Na és arról már nem is kell beszélnem, hogy Bandi milyen rosszcsont lett :)

A kirándulás képeit nézzétek meg itt: http://indafoto.hu/v_era/mini_vizslatura_081221

Az egyetlen bátor kutya a környéken, felmászott az nagy pákozdi ingókövek legmagasabbikára, gyönyörködni a panorámában. Mászás közben kifordult a füle, de ez nem volt annyira érdekes...

Bandi, a betoji (csak szájhős) lentről bőgött, hogy ő is akar, de remegett mint a nyárfalevél, és mégis inkább maradt a földön:

aztán persze sértődötten pislogott:

Carlos lesben állva, vagyis ülve: - Mi lehet az ott? Idehívom Bandit, hátha ő tudja...

Bandi: - Nem tudom mi ez, akárhogy meresztgetem a szemeimet...nem lenne jobb elbújni előle?

és akkor elbújtak:

Múlt hét végén különös pacák jelentek meg a konyha kövén. Először arra gondoltam, hogy talán egy kis málnaszörp, vagy paradicsomlé, aztán rájöttem, hogy ez nem játék! Ez valódi vér! A paca pedig nem is paca, hanem egyenesen vértócsa! Na jó, csak vértócsácska és abból is a kisebbik fajta, de akkor is vér! Ráadásul az egyik kutyám vére! Nyolc láb tüzetes átvizsgálása során megállapítást nyert, hogy Carlos bal egyesén az egyik párnácska vérzik egy nem túl nagy és szerencsére nem túl mély sebből. Gyors telefonos konzultáció Kasu kutyaanyu gazdáival - náluk is történt már hasonló eset - aztán lábmosás, sebfertőtlenítés, kötözés. Carlos egy hős! Mukk nélkül tűrte az egész beavatkozást. Az eredmény (bár a mosoly nem őszinte):

Bár nem kórházas sztori, azért azt elmesélem, hogy Carlos ugyanezen a héten - még egészséges lábbal - meglógott a kertből, valószínűleg a farakáson keresztül. A szomszédok telefonáltak, hogy "itt áll valamelyik kutya az udvarban"....

Ezenkívül tegnap éjjel arra ébredtem, hogy egészen furcsa hangokat hallok. Azt még álmomban is felismertem, hogy a hangnak köze van egy kutyához (jól be tudtam lőni, hogy kb. Bandiról lehet szó). Mivel a hang nagyon közelről jött, felkapcsoltam az olvasólámpát, és azt kellett látnom, hogy az ágy mellett Bandika jóízűen ropogtat egy almát! Fél kettőkor hajnalban! Megkértem, hogy az egészséges életmód jegyében az éjszaka hátralévő részét próbálja alvással tölteni, és ha módjában áll, minket is hagyjon aludni...

Na, az a nagy helyzet, hogy tovább már nem tudom húzni azt a beszámolót, amit már másfél hónapja meg kellett volna írnom egy vértesi kirándulásról. Azért ez a hirtelen elhatározás, mert holnap személyesen találkozom Szilveszterrel, és szinte bizonyos, hogy átvágja a torkomat bármivel, ami a keze ügyébe kerül, és kinyúvaszt azért, mert elfúló hangon könyörögtem, hogy a lehető leghamarabb küldjön fényképeket a túráról, mert nekem okvetlen szükségem van rájuk most rögtön (2008. október 5.) kellenek, szinte azonnal, halaszthatatlanul, és ő ezt bevette, elhitte és képes volt a fényképeit, amit olyan nagy gonddal készített a kirándulás alatt és aztán éjfél után, fáradt, könnyes szemekkel photoshoppolt meg, hogy kinézzenek valahogy, szóval ezeket a fényképeit képes volt tényleg viharos gyorsasággal megküldeni nekem. Nekem, a galád nőszemélynek, aki visszaélt az ő jóindulatával (bár ő ezt a szót nem is ismeri) és aztán semmit nem csinált a fényképekkel... Íme hát a történet fényképes beszámolóval, hogy a kutyáknak holnap is legyen gazdájuk:

Az egész úgy kezdődött, hogy "találkozzunk Szárligeten, a vasúti felüljárónál. De vigyázz, mert kettő van, én a Szárhoz közelebb lévőnél leszek" - mondta Szilveszter.

Oké, mondtam erre és én valóban ott voltam a megbeszélt helyen, a megbeszélt időben, aztán vártam. Vártam...és vártam. Gondoltam, hogy Szilveszter késni fog, mert még az életben nem fordult elő, hogy időben jött volna -  sőt, ha lehetek őszinte, nála simán belefér egy félnapos késés is - arra azonban nem gondoltam, hogy a két vasút felüljáró közül egy harmadikat, ráadásul egy gépjárművel megközelíthetetlen gyalogos felüljárót választ a randevú helyszínéül. Egy sikeres telefonhívást, és több sikertelen keresőakciót követően (tudniillik nem vettem észre, hogy az út szélén áll és integet nekem) végül mégis sikerült megtalálni egymást és elindulni. Kész szerencse, hogy a kutyák is velünk voltak, így alig-alig tévedtünk el... ha csak a gps-re támaszkodtunk volna, még mindig nem találtuk volna meg a Vitány-várat :)

Valahol az erdőben, ahol Bandi átmenetileg elveszett, így volt idő lefényképezni Carlos lógó nyelvét:

Pihenőknél evés-ivás:

A Vitány-vár bevétele:

 És Huba anyu megválaszolhatatlan kérdésére a válasz: nem tudom, miért van a fenekük mindig a fejünk közelében, de ezt ők úgy látszik perverz módon szeretik, minden élethelyzetben:

A képekért tehát külön köszönet Szilveszternek, bár tudom, hogy nem úszom meg ennyivel...

A meglepetés erejével jött két fő bobtail bébi a világra 2008. október 23-án. Forradalmian új trükkel Csipi kutya eltitkolta a terhességét!

A bébik súlya a mai napon 925, illetve 712 gramm. Íme ők: