Carlos, Nándi, Pálcika

Ebeink ma sem hazudtolták meg vizslaságukat: fő mutatványuk egy frissen megkezdett cigarettás doboz totális likvidálása - az egészséges életmód jegyében. Persze akinek kutyatartásban kevésbé járatos vendégei vannak - akik a nappaliban elhelyezett asztalon hanyag eleganciával…

Ne tessék megijedni, semmi komoly. Hanem: délben, némi ennivaló után kutatva az egyik nagyáruházban rátalátam egy gyönyörű, piros alapon fehér pöttyös labdára. Gondoltam, hogy ennek biztosan örülnének az én drága kiskutyáim, majd nagyokat focizunk, és rengeteg videót…

A videó főszereplője Carlos volt; kapirgált szorgalmasan, majd a végén ráugrott a fejemre minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Mostanában nem történnek ilyen dolgok, de csak azért, mert nincs balkonládánk...

Úgy döntöttem, véget vetek a hétvégi céltalan kódorgásnak-barangolásnak, ezért szereztem egy Velencei-hegység turistatérképet, megbecsültem, hogy gyalogszerrel a házunktól kb. az Anikó-forrásig tudunk eljutni úgy, hogy mentő nélkül haza is tudjunk jönni. Reggeli után…

Miután Bandi és Carlos szurkolásának köszönhetően nyert a jégkorong válogatott, nyugodt szívvel indultunk sétálni. Tapasztalt kutyasétáltatók persze nem ilyenkor indulnak útra, hiszen várható volt, hogy mindenki végignézi a meccset és a környék összes kutyája egyszerre lesz…

Bokros teendőim miatt kicsit hanyagoltam a blogírást - a kutyákat természetesen nem. Voltak is nagy sétáink, meg játék a kertben, új kutyaismerős, szóval zajlott az élet. Ami a szokásos kalandokon túl mindenképpen megemlítendő az az, hogy egyre többen jegyzik meg…

Mire gondolhat egy gazdi, amikor hazaérve azt kérdezik tőle, hogy "elég erősek az idegeid"? Hát sokmindenre, de arra nem, hogy távollétében a két kutyája suttyomban kipakolja a táskáját. Pedig velem ez történt. Megtaláltak benne minden fontosat, és egymástól…

Létezik az, hogy egy vagy két vizslának olyan gyenge a rövidtávú emlékezőképessége, hogy 5 perccel vacsora után már el is felejtik, hogy vacsoráztak?? És nyüszítve újra enni kérnek?! Kész szerencse, hogy nem tudják eljátszani, hogy elájultak az éhségtől! Különben itt…

Régen, vagy tán sosem látott képek. Tessék nosztalgiázni!Itt még elfértek ketten a tálban, sőt, még maradt is hely:Bandi még a virágtartóban is elfért - ezen sokat mulattunk:Carlosnak meg lágy vonásai voltak - szemben a mai szigorú ábrázattal (pont most furakodott a jobb kezem…

Ma Carlos kedvenc játékát játszottuk. Nem a talpbetét-gyilkolósat, hanem az "elloptam a cipődet, vedd el, ha tudod"-at. Ennek a remek szórakozásnak normálisan fogócska lenne a neve, de emberek között nem elterjedt szokás cipővel az arcban fel, s alá rohangálni a kertben.…

Sajnos Bandiról van szó. Az én okos, szép és szófogadó kutyámról, aki az utóbbi időben teljesen elromlott, és már csak a szép jelző használható neve említésekor. Miután többször átbeszéltük, hogy egyedül nem lehet a konyhában - pláne nem két lábon állva, a pultra…

A hétvégén kiderült, hogy kutyáink a környék sztárjai :) Az utcán sétálva egy idős néni állított meg minket, hogy milyen gyorsan megnőttek a kutyák, pedig amikor ideköltöztünk, még milyen kicsik voltak, aztán meg a futkározós hely közelében összefutottam az utcabeli…

Szokásos napi túránkon az alábbi élőlényeket kergették meg az ebek:1 darab nyúl: nagy mezei nyúl volt, méretben akkora volt kb. mint a vizslák és nagyon gyorsan futott, de nem cikk-cakkozott, ahogyan állítólag a mezei vadnyulak menekülnek, hanem nyílegyenesen futott be az erdőbe.+…

Bandi olajsejk lett. Étolajsejk! Mégpedig úgy, hogy kislisszant az erkélyre, ahol belelafatyolt a hűlni kitett serpenyőbe. Szerencsére már legalább négy napja ott volt a serpenyő, így a kutya nem szenvedett égési sérüléseket. Hosszú perceknek tűnő pillanatig azt hittem, hogy ha…

A mai nap délelőttje kőkemény fűben hentergéssel telt, megszakítva némi labdázással. Carlos megfigyelte, hogy ha visszahozza a labdát, és leteszi a lábamhoz, akkor kap valami finomat. Ezzel nincs is baj, hiszen éppen azt akartam elérni, hogy hozza vissza az eldobott labdát, és…

Bár nincs éppen strandidő, ma is pocsolyáztunk egy kicsit a murvabányánál:Így nézünk ki vizes szőrrel - ábécésorrendben először Bandi, aztán Carlos:Bandi "nemértem" fejet vág, Carlos viszont tipikusan az "add már azt a kekszet, most mit izélsz" ábrázatát…

Nincs mit szépíteni, enyhén szólva unalmas volt a válogatott meccs:

Na jó, azért megírom a többi mindent is. Például, hogy mit szóltak a kutyák a húsvéti hóeséshez? Hát nem tetszett nekik, nem is csodálom, én sem rajongtam érte. Bandi fintorogva fordult vissza az ajtóból, amikor ébredés után kizavartam (volna) őket. Szemeivel azt mondta, hogy…

Teljesen mást akartam írni, de minden ihletem elszállt, amikor megláttam ezt a tegnapi fényképet. Carlos úgy néz ki rajta, mint akinek nincs betéve a protkója... már öt perce ezen nevetek. Carlos nem, mert éppen direktben bizonyítja, hogy neki igenis rendes vizslafogai vannak.…

...adjunk neki munkás cipőt, amiben előzőleg egy fél napot ástunk a kertben. Vigyázat! Amint hozzászokik az orra, képes elfogyasztani!!!

Céltalan túrázásba kezdünk szombaton délután. A kutyák csak mentek az orruk után, én meg a kutyák után (utánam nem jött senki). Ibolyaillatú ligetből ki, vizenyős-süppedős susnyásba be, aztán egy szántó, szóval csak úgy bele a világba. Fülmeresztően jó volt: Nem…

Itt egy kép a hős kutyákról, akik inkább a hídon mennek a gazdi után, minthogy egy jót úsznának: